Egy egészen érdekes párosításban halljuk Mahler híres dal-szimfóniáját: a Deutsche Grammophon 2 CD-s megjelenésén ugyanis egy kortárs kínai szerző megegyező tematikájú műve is szerepel.
Gustav Mahler kínai költők verseinek franciából átvett német átköltéseit zenésítette meg 1908 és 1909 között; az egyik legjelentősebb kínai kortárs zeneszerző. az 1955-ös születésű Ye Xiaogang pedig az eredeti szövegek alapján komponálta a művet a felvétel kínai karmestere: Long Yu felkérésére.
A produkció érdekességét csak tovább fokozza, hogy a felvételeken egy mahleri méretű nagyzenekar: a Sanghaji Szimfonikusok szerepel – mindkét műben szép zenekari színekkel és érzékletes zenéléssel; sőt néhol eredeti ízekkel és felfogással is. Long Yu karmester és a kínai zenészek törekvése volt ugyanis, hogy e költeményeket közelítsék az eredeti versek filozófiai világához és hangulatához.
Mahler művének a többszörös szűrön átjutott, az eredeti szövegeket csak nyomokban idéző verseken túl semmi köze Kínához: mert egy igazi monarchiás Jugendstil hangulat az övé, a záró tétel: ’A búcsú’ lenyűgöző félórás jóslatával a XX. századra. Mégis szépen ráérez a zene színességére a sanghaji együttes és Yu; a szólisták szerepében pedig a világhírű amerikai: Michelle DeYoung, és Brian Jagde énekel a lemezen.
Long You karmester németországi tanulmányai során szeretett bele a német-osztrák zenei hagyományba, és Mahler művébe is – így aztán az ő ötlete volt, hogy 2005-ben felkérje a neves kortárs kínai komponistát: Xiaogang Ye-t, hogy készítse el a saját verzióit az eredeti Tang-korszak- béli kínai költeményekből. Így született meg az a szűk negyven perces, ugyancsak hat szimfonikus dal, melyet itt hallunk.
Az eredeti mandarin nyelvjárásban készült letét – noha Mahler vers-témáit használja fel – eltér a száz évvel ezelőtti műtől, hiszen itt négy dal szoprán szólóval hallunk Liping Zhang előadásában – kettőt pedig bariton szóval Shenyang tolmácsolásában. A nyugati iskolákban tanult szerző zenéje közérthető, mely – ha példákat keresek – inkább Debussy és Puccini, Bartók és Kodály, vagy máshol Gershwin és Orff harmóniai világára emlékeztet. Színes, szép kaleidoszkóp ez a kortárs mű, elkötelezett szép tolmácsolásokkal.
Komlós József JR
