David Fray vadonatúj, kívül-belül szép és elegáns kiállítású Erato/Warner lemezén Bach egyik legismertebb, legikonikusabb kamaraművét: a teljes Goldberg variációkat halljuk.
A francia zongorista-zseni: David Fray éppen negyven esztendősen érkezett el ahhoz a minden nagy pianista életében kiemelkedően fontos pillanathoz, hogy felvegye a még Johann Sebastian Bach életművében is kiemelkedő Goldberg-variációkat. Ez a francia klasszikus zongorista tízedik szólólemeze, melyet egyébként nyáron rögzítettek és most került az üzletekbe – és valóban ünnepi megjelenés minden tekintetben.
Noha Johann Sebastian Bach ezt a sorozatot álmatlanság ellen komponálta a betegeskedő Keyserlingk grófnak – és mellette kedves tanítványának is: hiszen Goldberg játszotta neki éjszakánként; mégis ma Bach életművének egyik zenei csúcspontjaként tekintünk a harminckét tételes variációsorozatra.
Ezt a művelt gróf is érezhette, mert száz arannyal honorálta, melyet stílusosan egy aranyserlegben küldött el Bachnak – aki soha, senkitől, és egyetlen művéért sem kapott ilyen gáláns fizetséget.
Most pedig technikai adottságai és művészete csúcspontján, a világ egyik jelenlegi legnagyobb zongoraművészeként – öt emlékezetes Bach-albummal, és ebből két Bach szólózongorással maga mögött – David Fray is elkészítette a maga nyolcvanhat és fél perces verzióját az emblematikus ária-sorozatból.
Karácsony előtt nem sokkal. egy borongós, szeles negyedik advent-vasárnapon a tolmácsolásában hallgatni ezt a fenséges zenét, egészen más aspektusokat kap a mű szinte transzcendens volta. Az ünnepélyesség, a meghittség, az egyszeri csoda minden finomsága és szépsége ott van David Fray játékában. Zongorázása egyszerre vezeti hallgatóját zenei és lelki utazásra a Goldberg-variációkkal – melyet ő maga Dante Isteni színjátékához rokonít.
Világos, áttetsző és logikus itt minden, noha Fray lassabb játéka és szabadabb díszítései messze állnak a korhű gyakorlattól és felfogása inkább egy gondolatébresztő és megnyugtató sétára hív. És közben zongoráján keresztül néha lágyan, néha merengve, máskor meg élénken – de egyszerűen megérthető gesztusokkal beszél a hallgatóhoz és mesél történeteket a hangjegyekkel, miközben megérinti annak lelkét.
Komlós József JR
