Az akkor még ifjú Kovács Sándor és szülei a rendszerváltás előtt vettek Kecskemét szélén egy romos tanyát, melyhez később a kárpótlás során 16 hektáros földterület került vissza a család tulajdonába. A tanyán és a hozzákapcsolódó nagy kiterjedésű termő területen az őstermelő a mai napig jól működő gazdaságot vezet. A betakarított termények nagy része már az 1980-as évek közepe óta a piac széles választékát erősíti.
- A kárpótlás során visszakapott több hektáros terület, mennyiben befolyásolta, változtatta meg a család életét?
- Először csak bérmunkában műveltettük a földet. Akkor még a szüleim munka mellett, a kertvárosi otthonunkhoz kapcsolódó földterületen, paradicsomot, paprikát, krizantémot termesztettek fóliákban. Majd a többhektáros terület egy részén is kertészkedni kezdtünk. A földet beültettük szabadföldi paradicsommal, burgonyával, később pedig dinnyével, görög- és sárgadinnyével, csemegekukoricával.
Szüleim Szentkirályon, tanyán nőttek fel, így paraszti vér csörgedezett az ereikben. De a hatvanas években bekényszerítették a fiatalokat a városokba, azzal, hogy államosították a földeket, elvették a termelőeszközöket, a parasztoknak pedig be kellett lépniük a TSZ-be. A fiatalok nagy része, ahogy a szüleim is, beköltöztek a városba és megpróbáltak az iparban elhelyezkedni. Otthon azért apukának volt kicsi szőlője, kicsi konyhakertje, a háznál disznókat, tyúkokat nevelgetett, olyan volt, mint egy mini gazdaság, melyet a munka után, mellett, el tudtak látni. - A szülői példát követve választotta a mezőgazdaságot hivatásának?
- Eredetileg vendéglátósnak tanultam. Persze otthon már gyermekként be kellett állnom a házkörüli munkák elvégzésébe, főleg az után, hogy visszakaptuk a földet. Úgy döntöttünk, művelni fogjuk. Így nyergeltem át a vendéglátásból a mezőgazdaságba. Őszintén szólva nem bántam meg, mert szeretem. Az én vérem is szállítja a föld szeretetét, ahogy az elődöké. Nem is működhetne jól másként. Sokszor a munka sikere tartja bennem az erőt, előre visz és nem engedd csüggedni egy kedvezőtlen szezonban sem. A mezőgazdaságot a szerencsejátékhoz tudnám hasonlítani. Ha van egy jó gazdasági év, akkor lelkesek vagyunk, tudunk tovább fejleszteni. Viszont, ha egy rossz gazdasági év áll mögöttünk, az olyan, mint mikor a kártyán veszítünk. Ugyan mi nem adjuk fel, majd jövőre…
- A mezőgazdaság egész embert kíván, a család mennyiben partner benne?
- A feleségemmel közösen visszük a vállunkon a gazdaságot és a nagy fiam szokott még segíteni, így tulajdonképpen szinte a családban marad a munkamegosztás. De nem akarom a gyerekeimnek erőltetni a mezőgazdaságot, pontosan azért, mert ahogy mondta, ez a szakma egész embert kíván.
A mezőgazdaság perc munka. Mikor öntözni kell a növényeket, nem lehet a jövő héten öntözni, mikor a jószágot etetni kell, nem lehet holnap etetni őket. A paradicsomot is akkor kell leszedni, mikor megérett, mert akkor piacképes. Mindent az idejében kell elvégezni.
Egyedül a burgonya piacra kerülésével lehet egy kicsit manőverezni, mert ha az beérett, még hónapokig lehet tárolni. - Milyen termékekkel találhatják meg Önt a piacon a fogyasztók?
- Elsősorban burgonyával. Általában 5-6 féle burgonyát kínálunk, ebből négy féle biztosan kapható. A burgonya termesztés nekünk azért is szerencsés, mert a vendéglátós múltamat kamatoztathatom. Tudom, hogy melyik burgonya, milyen feldolgozásra alkalmas és hogyan lehet elkészíteni finoman, így hasznos tanácsokkal tudok szolgálni. A kínálatunkban megtalálható még a dinnye, csemegekukorica, tojás, vöröshagyma, a rézüstben hosszú órákon át főzött szilvalekvár, a dió és a mák. A mákot helyben daráljuk le egy több, mint százéves darálón, mely kiválóan beleillik a piaci képbe.
- Milyen pozitív változásokat tapasztalt a piacra kilátogató közönség körében?
- Megfigyeltem és ennek nagyon örülök, hogy az emberek ébredeznek, fordulnak a változás irányába. Egyre többen keresik a hazai, a helyi termékeket a piacon, valamint egyre többen kezdenek odafigyelni a környezettudatos életmódra. Vásárláshoz hoznak magukkal mosható zsákokat, szatyrokat, csomagolóanyagokat, már egyre többen érzik magukénak a mi kis bolygónkat.
Puskás Tünde
