Johann Sebastian Bach egyik legnagyobb hatású sorozatát: a Goldberg variációkat vette fel vadonatúj Erato/Warner albumára napjaink egyik legnagyobb hatású autentikus zenésze: Jean Rondeau.
A harmincéves korára már elismert billentyűsjátékosként, karmesterként, kutatóként és teoretikusként is számon tartott Jean Rondeau lemezmegjelenéseire mindig érdemes odafigyelni: és oda is figyel a világ zenei közvéleménye. Pláne így van, ha a francia virtuóz nyolcadik albumát a zenetörténet egyik óriásának – és annak egyik kulcsművének szenteli.
„Bach teljességében ott van a Goldberg variációkban.” – vallja Jean Rondeau, aki 2022. április 2-án Budapesten, koncerten is bemutatja Bach Goldberg-variációnak teljes sorozatát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Solti Termében.
Aztán a kíváncsiságot nem kis meglepetéssel vegyítve, de csak tovább fokozza, hogy a korhű hangszerek kópiáin és autentikus felfogásban koncertező és felvételeket készítő zenész két CD-re vette fel a sorozatot – melynek teljes játékideje Jean Rondeau felvételén meghaladja a 107 percet!
Első pillantásra ez különösen meghökkentőnek tűnik, mert ha csak a Warner és az Erato legnagyobb neveinek lemezein végigfutunk a Goldberg variációk felvételeinek hosszú sorában: a korhű csembalósok közül leghosszabb Bob van Asperené a maga bő 79 percével, de Scott Rossé csak 60 és fél perc. Csakúgy, mint a zongorások közül a négy éve nagy feltűnést keltett Jié; de a hagyományos felfogású előadásokból David Baremboim legendás Buenos Aires-i koncertfelvétele is belefért 80 percbe, David Fray tavaly év végi megjelenésén pedig 87 és fél perc a teljes 32 tétel.
„A Goldberg variációk óda a csendhez.” – így definiálta Jean Rondeau a felvételek kapcsán a nagy művet. Sőt, a kísérőfüzetben még négy fehér lapot is üresen hagyott „csend” felirattal szándékai megerősítéséhez. Ennél több magyarázatot nemigen fűzött elgondolásaihoz – az viszont kiderült, hogy a felvételek elkészítése előtt, a rákészülés szakaszaiban az Goldberg variációk eredeti nyomatát tanulmányozta, mely Bach megjegyzéseit és javításait is magán viseli.
Felvételét aztán így: a leghitelesebb és legteljesebb zenei forrás alapján, a mű teljes eredeti formájának figyelembe vételével készítette el. Mert az excentrikus rock-sztár imázsát a komolyzenében is viselő művész nem tesz semmit indokolatlanul.
Én a magam részéről azt a köztudott tényt véltem felfedezni Rondeau szándékai mögött, hogy a sorozat kétségkívül afféle „Nach Misik” – azaz „Éji zene” céljából íródott. Nos: ez a meghitten bensőséges, kifejtőn-kifejezőn lassú játékkal, ismétlésekkel, szinte improvizatív elemekkel és díszítésekkel kiteljesített változat tényleg el tudja varázsolni, sőt ringatni a hallgatót; főképpen, ha ilyen magával sodró mélységgel valósul meg. Nyugodtság, kiegyensúlyozottság, bölcsesség, nagyság szüremlik át a remek stúdiótechnikával rögzített kristálytiszta játékon. De ezzel együtt számomra Rondeau felfogása inkább a francia és nem a közép-német barokk stílus megjelenítése – és a Goldberg így sokkal inkább Couperin, mint Bach. De attól még nagyon szép.
Komlós József JR
