Árus portrék a piacról: Szabó Lajos
„.. csak a szépre emlékezem”
A piacon eltöltött negyven évnyi vendéglátói tapasztalattal, rendszerváltásokkal, felnővő generációkkal, a fogyasztói igények folyamatos figyelembevételével üzemelteti Szabó Lajos 70 évesen a piaccsarnokban található Csarnok Vendéglő üzletét.
– Hogyan nézett ki a Csarnok Vendéglő ezelőtt 40 évvel?
– Az üzlet első üzemeltetője a Bács-Kiskun Megyei Vendéglátó Vállalat volt, amely hozzájárult az étterem építési költségeihez. Akkor 330-as üzlet volt, most Csarnok Vendéglő a hivatalos neve. A feleségemmel, Marikával, valamint még egy házaspárral – akik már nem dolgoznak velünk – Fertig Ferenccel és nejével, Sárikával vettük bérbe ezt az éttermet, mely akkor már négy éve üzemelt, mint ételbár. Tulajdonképpen kis változtatásokat leszámítva, ugyanúgy nézett ki, mint most, csak még hozzánk tartozott a velünk szembenálló üzlet is, mely reggelizőként üzemelt, ahol kakaót, tejeskávét, kiflit, fonottkalácsot lehetett fogyasztani. Sajnos egy idő után, érdeklődés hiánya miatt, be kellett fejeznünk.
Akkoriban ebédidőben álltak sorban az emberek a szabad asztalokért, most pedig hétvégeken folyik ugyanez a reggeli időszakokban. Mindennap lángost, fánkot sütöttünk, egészen addig, míg az Univer Abc előtt meg nem nyitottak a „gombák”. Tulajdonképpen a kínálatunk a kezdetekhez képest sem sokat változott. Az italválaszték és a konyhánkra jellemző magyaros ételeket tartalmazó étlapunk szinte ugyanaz maradt. Megtartottuk a hagyományos vonalat, ahogy a vendéglő igazi retro hangulatát is. Az üzletbe belépő vendégeknek olyan érzésük van, mintha visszarepülnének a múltba, és ez sokaknak most is nagyon tetszik. Mondogatják is: „Nehogy átalakítsátok!”
– Milyen olyan törekvéseik voltak, ami a forgalom fellendülését szolgálta és milyen újításokat eszközöltek az érdekében?
– Az elmúlt időszakban álltunk rá jobban a reggeliztetésre, mely nagyon népszerű lett, főleg hétvégeken. Elsősorban fiatalok, családok jönnek kisgyerekekkel, akiknek kialakítottunk egy egyszerű kis játék kuckót. A szülők nyugodtan beszélgethetnek, míg a gyerekek is jól érzik magukat.
A gyorsabb kiszolgálás érdekében létrehoztunk egy úgynevezett süteményes kiadóablakot. Minden szempontból igyekszünk a fogyasztói igényekhez igazodni. Így került fel a választékunkba például a sültvér és a kocsonya is. Az ízeink, az ételeink minősége évtizedek óta tartja azt a szintet, amit tőlünk a vendégeink megszoktak és elvárnak.
Pályázatok útján történtek kisebb felújítások az üzletben, mely elsősorban a konyhát, a kiszolgálópult egy részét, a süteményes pultrendszert érintette. Legalább öt pályázatba vágtunk bele, amit meg is nyertünk.
– Miként alakult az évek folyamán az étteremhez ragaszkodó törzsvendégkör?
– Régen nagyon sok visszajáró vendégünk volt, akiknek megvoltak a saját kedvelt asztalaik, tudtuk, mikor jönnek, ki hova ül. Az újonnan érkezők is tiszteletben tartották ezt, így ebből sosem volt probléma. Sajnos az állandó vendégeink közül már sokan nincsenek velünk, csak néhányan járnak be hozzánk. Érdekes, de vendégkörünk nem is elsősorban idősebb emberekből áll, sokkal inkább a negyvenes korosztály és a fiatalok, pici gyerekkel térnek be hozzánk.
Jól emlékszem még azokra az időkre, amikor a piac árusai is bejártak az étterembe ebédelni és az üvegfal előtt álló megszokott asztalaiknál fogyasztották el a kiválasztott ételeket. Az ilyen délelőttök mindig jó hangulatban teltek.
– Mi az, amire szívesen tekint vissza az itt eltöltött időszak során?
– Mindenre, ami velünk történt, és beletömörült az itt, a piacon, eltöltött negyven évbe. A múltunk, a történelmünk a miénk, és visszatekintve azt hiszem elégedett vagyok. Ezt a szakmát sem lehet másképpen, csak szívvel-lélekkel csinálni. Én nem ismerem azt a fajta érzést, amikor a munkában eltöltött idő kényszert jelent. Összesen 50 év vendéglátásban eltöltött idő után, 70 évesen, egészségesen, mit is mondhatnék… csak a szépre emlékezem!
Puskás Tünde
