Nyári szünetben, mint tudjuk jól, a gyermekek sok időt töltenek a nagyszülők felügyelete alatt, mert a szülők dolgoznak és mert velük lenni olyan jó!
Engedékenyek, lesik a kívánságokat, bölcs gondolatokkal próbálnak magyarázatokat adni az élet „nagy” kérdéseire és egy csomó jó dologra megtanítanak. Például azt is megmutatják, hogyan telik egy piaci nap a termelő szemszögéből: hajnalban kel, összerakja az árut – van, aki szedi is –, a piacra megérkezve tetszetősen eligazgatja, kirakja azokat, hogy minél kelendőbbek, figyelemfelkeltőbbek legyenek, majd kezdődhet az adok-veszek az árus és a vásárló között. Mindez gyermeki szemmel nézve, nem hétköznapi kaland. Izgalmas, kihívásokkal teli feladat, olyan felnőttes! Mert lássuk csak mivel szembesülnek: idegen, de barátságos emberek környezetébe csöppennek, ahol komoly megmérettetésben részesülnek. Először a vevő által kért árumennyiséget kell pontosan kimérniük, majd a mérleg szerinti összeg megállapítása után érkezik feléjük az ellenérték forintban, ami vagy pontosan a kért összeg, vagy több és ki kell számolni a visszajárót. Ez ugyan feladhatná a leckét a gyermeki agynak, de esetünkben a gyermekek okosak, így nem jelent
nekik problémát a kivonás sem. A vásárló távozását boldog mosollyal kísérik, hiszen siker koronázta a buzgalmukat. Elégedettek magukkal és a világgal. A legbüszkébbek még is a nagyszülők, akik vigyázó tekintetüket mindvégig rajtuk tartották.
Puskás Tünde
