Egy újabb nagyon ígéretes tehetség mutatkozik be a Warner Classics új megjelenésén: Kenji Miura japán zongoraművész, a 2019. évi Long-Thibaud-Crespin Verseny győztese.
Kenji Miura debütálását végighallgatva a Warner világcég új CD-jén nem is kérdéses, hogy érdemes lesz megjegyeznünk ezt a nevet a jövőre tekintettel is.
Az 1993-ban, Kobéban született Kenji Miura mindössze négyéves volt, mikor saját elhatározásából elkezdett zongorázni. Később Londonban: a Purcell Zeneiskolában folytatta tanulmányait – melyet végül három híres intézményben is folytatni tudott: a Royal Academy of Music mellett ugyanis Berlinben a Művészeti Egyetem és az ugyancsak tekintélyes Philadelphia Curtis Institute of Music diákjává fogadta.
Azt, hogy milyen tiszteletre méltó személyiség Kenji Miura magánemberként is, mi sem tükrözi jobban, mint az, hogy 2012. nyarától majdnem két évet képes volt kihagyni azért, hogy a pusztító földrengés és a Fukusimai atomerőmű-baleset után Japánba visszautazva önkéntesként rászoruló gyermekekért dolgozzon.
Csak 2014. áprilisában tért vissza zongoratanulmányaihoz, melyet Berlinben a Hochschule für Musik diákjaként folytatott.
Kenji Miura díjat nyert a 2015-ös Hamamatsu Nemzetközi Zongoraversenyen, 2017-ben pedig elnyerte az Alink-Argerich Alapítvány kivételes művésznek járó diplomáját – és első helyezett lett a Berlini Steinway és a Shigeru Kawai Nemzetközi Zongoraversenyen is. Aranyérmet kapott a IV. Manhattani Nemzetközi Zenei Versenyen is, versenygyőzelmeire pedig 2019-ben a legendás Long-Thibaud-Crespin Verseny Nagydíjasaként tette fel a koronát – de ne menjünk el amellett se, hogy itt a Martha Argerich elnöklésével felálló zsűri még további három különdíjjal is jutalmazta előadását!
Mára Kenji Miura igazi világjáró zongoraművésszé vált, aki neves zenekarokkal és karmesterekkel lép fel, végigturnézta már Nyugat- és Észak-Európát, Észak-Amerikát és persze Japánt, is; és a leghíresebb fesztiválokon és koncerthelyszíneken is szívesen látott vendég.
Kenji Miura első világterjesztésben megjelenő albuma az Identity címet kapta, melyet Azonosságként fordítanék. A lemezt a nagy francia zenei éra inspirálta, melyen a késő romantikus korszakból César Franck: Prelúdium, fúga és variációk orgonaművének zongoraátirata mellett ráadásként a kevésbé ismert korabeli hegedűvirtuóz, Benjamin Godard: B-dúr mazurkája is felcsendül.
De a lemez nagy részét a XX. századi óriásoknak: Claude Debussy és Maurice Ravel közkedvelt műveinek szentelte a művész. A Hat antik sírfelirat és a Boldog sziget mellett elhangzik A víz játéka és a Nemes és szentimentális keringők is.
Külön érdekességként, sőt a hangulatok azonosságának bizonyítékaként a két impresszionista francia komponista által és a II. bécsi iskola által egyaránt inspirált XX. századi japán zeneszerző: a Toru Takemitsu két művét is feljátszotta Kenji Miura: a Messiaen emlékére írt Esőfát és a Románc címűt.
Kenji Miurát az elismerő nemzetközi zenekritikák úgy emlegetik, mint nemzedéke egyik legizgalmasabb zongoristáját, és bemutatkozó portrélemezét végighallgatva abszolút egyet lehet érteni ezzel a véleménnyel. A technikai profizmus nála nagyon érdekes és egyéni értelmezésekkel párosul. Az érzékenység és a költőiség ott van a dinamikai árnyalatok széles spektrumában éppúgy – mint a néha gyorsabb tempókkal és kemény billentéssel előadott részek kontrasztjában is. Egészen másképpen értelmez, mint azt sok előadótól hallottuk, egyéni és virtuóz. Kenji Miura lemezen is szuggesztív felfedezés.
Komlós József JR
