A kiskunhalasi rendőrség és csendőrség a két világháború között címmel tartott
előadást Végső István (Clio Intézet) történész a Nemzeti Közszolgálati Egyetem
Oktatási Központjában. A Kataklizma felé – Rendészet és a mindennapok
történései a két háború között (1921-1939) nevű konferencián számolt be az 1920
és 1939 közötti helyi rendvédelemről.
A számtalan magas színvonalú előadás között beszélt Végső István a
kiskunhalasi rendvédelem Horthy-kori történetéről. Az erősen forráshiányos téma
ellenére sikerült komplex képet mutatni a korszakról. A csendőrőrs létszám- és
helyproblémákkal küszködött. Sokszor a szárnyparancsnokság sem itt volt,
ráadásul volt, hogy a Pécsi IV. csendőrkerület alá tartoztunk. Változatos
bűncselekményekben kellett nyomozniuk a külterületen: pásztorgyilkosság,
birkalopás, tanyai családi tragédiák stb.
A kiskunhalasi csendőr lovastanosztály jobb helyzetben működött, egyfajta
kiemelt „elitalakulat” volt. Az 1912-ben épült csendőrlaktanya nagyon fontos
bázisa volt a lovastanfolyamoknak, a lóidomításnak is. 1936 őszén magyarországi
látogatása alkalmával maga a Lengyel Állami Rendőrség parancsnoka, Kordian
Józef Zamorski tábornok is meglátogatta az objektumot. Mint a korabeli sajtó írta:
„az elhelyezési körletben talált példás rend, csín, legénység feszes katonai
magatartása és fellépése, a lóanyag kiválósága és ápoltsága valósággal
bámulatba ejtette.” Uzsonnát is kapott a fedett lovardában, ahol kuruc nótákat
játszottak neki. A lovastanosztály mély nyomokat hagyott a mai napig a város
történetében, közéletében. Az 1924-ben általuk elindított díjugratások, a
lovassport szerepe a napjainkig meghatározó.
Végső István beszámolt az államrendőrség kiskunhalasi kapitányságnak nehéz
helyzetéről is. Bár létszámhiánnyal nem küszködtek, de rendőrtanácsosok,
rendőrkapitányok jöttek-mentek a harmincas évek közepéig. Aztán stabilizálódott
a helyzet, ami nyomozások, bűntényfeltásások miatt kiemelten fontosak voltak,
mivel a gyilkosságok, a lopások, a testi sértések száma olykor igen magasak
voltak.
