Újra egy világsztár jelentkezik a Warner Classics újdonságai között– ezúttal szólólemezével: Fazil Say a zongorairodalom egyik legjelentősebb és legizgalmasabb művét mutatja be egy jelentős és izgalmas előadásban.
Fazil Say saját visszaemlékezése szerint lassan közel harmincöt esztendeje már, hogy 1988-ban – mindössze tizennyolc évesen – felvette első Bach-lemezét; most pedig már túl száz saját kompozíción, ötven albumon és közel háromezer koncerten, régi adósságát törleszti magával szemben is.
Ahogy Fazil Say maga is kiemelte: Johann Sebastian Bach Goldberg-variációit a XX. és a XXI. században sok száz vagy talán sok ezer művésztársa mutatta be és vette fel; és az elmúlt szúk öt évet figyelve pedig: csak a Warner Classics keretein belül három – amúgy pedig négy kimagasló minőségű felvételről magam is írtam ezeken az oldalakon (Ji, Lang Lang, Fray, Rondeau).
Most pedig itt sorakozik már a hosszú sorban frissen a török zongoraművész-zeneszerző új, évtizedeken keresztül kiérlelt előadásában is ez a hatalmas léptékű és jelentőségű darab. Melynek felvételére végül is a koronavírus-lezárások idején készült fel a kényszerű visszavonultság és befelé fordulás csendes hónapjaiban. Fazil Say 2020 áprilisában kezdett el dolgozni a Goldberg-variációk sorozatával – és hogy milyen intenzitással, azt a borítóban látható kiszínezett kották is ékesen láttatják.
De a konkrét felvételekre csak közel két évnyi munka és érlelés után: 2022 márciusának végén került sor Izmirben – és a kész lemez most: a karácsonyi vásárra jelent meg. Fazil Say hallgatóit végül egy hetvenhat perces saját verzióval nyűgözi le – melynek tempói közepesen gyorsnak vagy élénknek mondhatók: ha csak a korhű példákat vesszük, Bob van Asperenénél kicsit gyorsabb, Scott Ross-énál kicsit épp lassúbb.
Ez persze teljesen mindegy egy szuverén előadás tekintetében – e példákra magam is csak azért utaltam, mert Fazil Say játékstílusában is utolérhetők a historikus értelmezés izgalmas tempói és táncstílusú elemei. Mindemellett a hangzás végig gyönyörű – a játék pedig elragadón technikás és friss hatású. Ezzel kapcsolatosan maga Fazil Say emelte ki: hogy pontosan a játékstílus ezen csembalódarabnak is egyik sarkköve és legnagyobb értelmezési nehézsége – mivel Bach francia stílusú: két manuálos csembalóra írta e művét és nyilvánvalóan nem modern acéltőkés hangversenyzongorára.
A végreményt hallgatva elmondható, hogy Fazil Say egy gyönyörűségesen éneklő, akár a közelgő karácsony hangulatához is jól illeszkedő, erőteljes Goldberg-variációkat vett fel.
Komlós József JR
