2022-ben is folytatódtak a 2011 óta tartó feltárások a bugaci Aranymonostornál. Dr. Rosta Szabolcsot, a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat által nemrégiben Kuzsinszky Bálint-emlékéremmel díjazott régészt, a kecskeméti Katona József Múzeum igazgatóját kérdeztük.
– Tizenegy év távlatában érhetik még meglepetések a régészt egy ásatáson?
– Ennyi év elteltével jó esetben már tudjuk, hogy mit várunk a lelőhelytől. Csodálatos dolgokra bukkantunk a korábbiakban is. Ezek közé tartozik például – a csaknem 10 ezer tárgy között – a Maas-vidéken készült Szent Péter-jelenetsort ábrázoló zománcozott, aranyozott ereklyetartó, a szíriai üvegpohár vagy a Rajna-vidéken készített, agancsból faragott evangélium, hogy csak a legkiemelkedőbbeket említsem. Lényegében ezen a vidéken az elmúlt több mint tíz évben szisztematikusan folynak az Árpád-kori templomok kutatásai a kecskeméti Katona József Múzeum vezetésével.
A kiskunsági területek a tatárjárás kutatásának kiindulási pontjai. Erre vonatkozó feltárások voltak például Szankon 2017-ben és 2021-ben, valamint Kiskunmajsán 2016-ban, ahol a kortárs források által leírt kannibalizmus nyomait is sikerült hitelesen megfigyelni.
Ebbe a körbe illeszkedett a 2016-os bugac-pétermonostori feltárás, amelynek során kivégzett kisgyermekek holttestét találtuk meg. Az egyik mellett egy agárszerű kutya maradványaira is rábukkantunk, amit buzogánnyal is megütöttek és karddal is megvágtak (az eb vélhetően a gyermeket védte).
Azt is valószínűsíteni tudtuk, hogy ezek a leletek összefüggésbe hozhatók 1241 vérgőzös pillanataival, amikor a mongolok mindenkit megsemmisítettek a korabeli központi városban. Ezek kiemelkedő eredményei az elmúlt évek kutatásainak.
– Az idei ásatás során milyen új információkat kaptak a bugaci monostorról?
– Azt már korábban megtudtuk, hogy a többszörös körárokrendszerekkel és erődítésekkel védték az egykori templomokat és falvakat, köztük a bugaci Aranymonostort is. A rövid ideig használt, 1220–1230-as években épített város főterét átvágták vele, és egy plusz védelmi vonalat hoztak létre. Nyilvánvaló az is, hogy eközben nyílt színi városvédő csatákra is sor került. Mintegy 900 méter hosszan rengeteg fegyveralkatrészt találtunk. Látszik, hogy a település szélén a magyarok felvehették a harcot, így próbálták a támadókat távol tartani. Végül azonban a monostor köré szűkült az ellenállás. Ezek új eredmények.
– Érte-e meglepetés a szakembereket a legújabb feltárások során?
– Ami igazán különleges most számunkra, hogy rendkívüli mennyiségben találtunk zúzott állatcsontot a belső árkokban. A háziállatok mellett vadállatok maradványai is előkerültek komolyabb mennyiségben. Az archeozoológus szerint azért ölhették le a fiatal állatokat és a vadakat, mert nagyobb mennyiségű ember élelmezéséről kellett gondoskodni. Ez arra enged következtetni, hogy az ostrom után a mongolok kiépíthettek itt egy főhadiszállást, ahol nagyobb hadtest állomásozhatott hosszabb ideig, akár egy télen át.
– Mennyiben járulnak hozzá szűkebb környezetünk tör ténelmének hiteles megismeréséhez ezek a következtetések?
– Az elmúlt 10 év kutatásai oly mértékben megváltoztatták a tatárjárásról alkotott eddigi elképzeléseket, hogy újra kell értékelni az ekkor nagyhatalmi státuszban lévő Magyar Királyság szerepét, a kor társadalmi felépítéséről vagy militarizáltságáról alkotott elképzeléseinket.
A magyarok ellenállása a mongol támadás időszakában lényegesen nagyobb volt, mint ahogy az jelenleg általánosan ismert. Reméljük, hogy az eredmények nyomán a történelemtankönyvekben is egy új szemlélet fog megjelenni. T. T.
