Li Zhen a Pekingi Idegen Nyelvek Egyetemén hallgatott magyar nyelvet és irodalmat, és ez az egész életét meghatározta: 22 évvel ezelőtt úgy döntött, Budapesten telepedik le. Magyarországon élő kínaiak számára szerkeszt újságot, Petőfi Sándor életműve pedig a szenvedélyévé vált. A bicentenárium alkalmából idén egy 200 versből álló kötettel készül: Petőfi Sándor szerelmes verseinek kétnyelvű gyűjteményével.
Hogyan került Magyarországra?
A magyar nyelv szeretete hozott az országba. Mindig szerettem az idegen nyelveket, a középiskolában angolul és japánul tanultam. Egyetemre Pekingbe jártam, az 1988-as évfolyamban két szakirány közül választhattam: angol vagy magyar. A magyar érdekesebbnek tűnt. Már az egyetemi évek alatt megismerkedtem Magyarország történelmével, irodalmával, kultúrájával, páratlan tájaival. Ennek hatására 22 évvel ezelőtt úgy döntöttem, Budapestre költözöm a családommal együtt, hogy itt kamatoztathassam a tudásomat.
Miért éppen Petőfi fordításával kezdett foglalkozni a magyar irodalmi alakok közül?
Nagyon szeretem a verseket. Már középiskolában is főszerkesztője voltam a diákönkormányzat irodalmi lapjának. Az egyetemen ismerkedtem meg a magyar irodalommal, faltam a könyveket Balassi Bálinttól a kortárs költőkig. Nagy szívbánatom, hogy Petőfi az egyetlen magyar költő, akinek a nevét ismerik Kínában is, hiába ajánlgatom a barátaimnak a többieket. Neki óriási a kultusza az országban, már 1910-ben is jelent meg fordítása. Igaz, akkor még angolról, németről, japánról, eszperantóról fordították kínaira. A legnépszerűbb Petőfi-kötet az 1950-es években megjelent 104 verset és a János vitézt tartalmazó kiadvány, amelyet Sun Yong jegyez. Csorbíthatatlan népszerűsége az egyik oka, amiért az ő fordításával kezdtem foglalkozni. Petőfi korai kínai fordításai ráadásul hemzsegnek a hibáktól, így – sok más magyar szakos kínaihoz hasonlóan – én is úgy gondoltam, ezeket a mi feladatunk kijavítani, hogy megmutassuk a „valódi Petőfit”.
Mit gondol, hogyan alakult ki az országban ez a hatalmas kultusz?
A 20. század első felében csak az értelmiség ismerte Petőfit, ám 1950-ben a középiskolás kínai irodalomtankönyvbe is bekerült a Szabadság, szerelem, ezért hamar elterjedt a köztudatban. Mára már hat különböző irodalomkönyvben tanulnak a gyerekek Petőfiről és a magyar irodalomról. A vers népszerűsége, egyszersmind az erős keleti Petőfi-kultusz azon is jól lemérhető, hogy már három nagyvárosban: Pekingben, Sanghajban és Csungkingben is áll a magyar költő szobra, mindegyiken olvasható a rövid vers legismertebb, Bai Mang-féle kínai fordítása is.
Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem – ezekkel a sorokkal robbant be tehát a kínai köztudatba Petőfi a múlt század közepén. Miért ennyire fontos a kínai emberek számára ez az üzenet?
Petőfi Kínában halhatatlan. Éppúgy, mint a Szabadság, szerelem című verse. Az Egy katona hosszú menetelése című zenés színjátékban például hétszer is szerepel, de az Előőrség című dráma (amely öt fiatal író életét mutatja be) is ezzel a verssel zárul. A nézők minden alkalommal könnyekig hatódnak a magyar költő sorain. Ez a költemény sokat jelent a kínaiaknak, hiszen a mondandója örök érvényű. Megható párhuzam, hogy legszebb fordítása éppen Bai Mang kínai költő és forradalmár nevéhez fűződik, aki Petőfihez hasonlóan tragikusan fiatalon feláldozta az életét a hazájáért. Pál Fanni
