- Sok-sok éve kíséri figyelemmel a Kecskeméti Piac életét. Persze mindenki a saját szemszögéből lát.
Ön hogyan emlékszik vissza rá? - Kapcsolatom a piaccal több, mint negyven éve, virág árusítással kezdődött. Férjem kertész volt, én a
kereskedelemben dolgoztam. A kettőből gyúrtunk össze egy egységet. Ott hagytam az akkori
munkahelyem és szépen fokozatosan felépítettük a saját kertbirodalmunkat, majd üzletünket itt a
piacon. Akkor még a hangsúly számunkra a tulipán, kardvirág, viola termesztésen volt.
Amikor először megjelentem a piacon a virágaimmal, mint árus, csak nagy nehézségek árán tudtam
talpalatnyi helyhez jutni. Akkoriban rengetegen kínálták a portékáikat és állandóan folyt a versengés
a területekért. Annak érdekében, hogy nekem is legyen szabad helyem, előfordult és nem egyszer,
hogy már éjfélkor ki kellett jönnöm a piacra. Főleg hétvégeken özönlött a nép minden felől. Persze
akkor még nem voltak nagy áruházak, csak a piac és elszórtan néhány kisebb bolt, üzlet működött.
Az idő múlásával bővíteni kényszerültem a kínálatot zöldséggel, gyümölccsel. Egyre nehezebb lett
csak kertészkedésből megélni, mert azok a kereskedők és vásárlók száma radikálisan megcsappant,
akik nagy tételben vásárolták fel tőlem a virágokat. És mivel nem a szomszédból, hanem Kunszállásról
jártam be a piacra, a kertészkedés mellett termelni is kezdtem. - Ha jól tudom, még most is Kunszállásról jár be a piacra árulni. Pontosan mekkora területet művelnek
meg és milyen elosztásban? - Igen. Kunszászálláson, ahol lakunk van egy kertünk, amit művelünk, valamint Fülöpszálláson egy
hektáros földterület, ahol termesztünk. Ezen a tanyán van a gyümölcsös is. Amit tudok kihozok a
piacra eladásra, a többit saját fogyasztásra termeljük.
A férjemmel többnyire ugyan együtt kertészkedünk, de mivel a párom már idősebb, a munka ordas
része az enyém marad. A gyermekeim is besegítenek, amikor tudnak hétvégeken. Vagy, amikor
tudják, hogy nagyobb munka következik, hazajönnek. Rájuk azért lehet számítani. - Negyven év hosszú idő. Biztosan sokan megismerték, megszerették a termékeit és visszajáró
vásárlók lettek. - Igen, a piacon eltöltött idő alatt nekem is kialakult a visszajáró vevőköröm. Nyilván ez annak is
köszönhető, hogy igyekszem a kívánságokat figyelembe venni és azoknak maximálisan eleget tenni. A
forgalom szempontjából számít az árérték, az udvariasság, a kedvesség és az apró kedvezmények is.
Próbálom a termékkínálatot is folyamatosan bővíteni, színesíteni. A kardvirág, tulipán és szezonális
gyümölcsök, zöldségek mellett, lányom vállalkozásának köszönhetően cserepesvirágokkal, kézműves
grillázs édességekkel, koszorúkkal, kreatív szezonális díszekkel és egyéb különlegességekkel
törekszem arra, hogy az üzletet fellendítsem. Nem egyszerű feladat, amit itt meg kell ugrani, mert
minden változik, a piac és a szokások is. Sajnos az a tapasztalom, hogy a háziasszonyok főleg a
hétvégére összpontosítanak és hétközben már egyre kevesebben főznek. - Hogyan tudná jellemezni a piaccal való kapcsolatát?
- A piacnak van egy varázsa. Amióta itt vagyok fontos szerepet tölt be az életemben. Nagyon
szeretem a munkám, bár már nem úgy bírom, mint régen. A gyermekeimtől hallgatom is eleget, hogy
adjak le valamiből, mert sok ez már nekem. De ez szerintem nehéz. Nagyon nehéz abbahagyni egy életformát, még ha a tűz egy idő után már nem is lángol úgy..
Puskás Tünde
