Korunk egyik sztárkarmestere: Antonio Pappano igazi szárparádéval rögzítette Rossini nagy lélegzetű, mégis ritkán hallható szakrális művét. A Római Szent Cecília Akadémia Kórusa és Zenekara mellett kimagasló operaénekesek: Eleonora Buratto, Teresa Iervolino, Lawrence Brownlee, Michael Spyres, és Carlo Lepore vettek részt a nem mindennapi produkcióban.
Ha Rossiniről beszélünk, és esetleg szóba kerül az életművön belül amúgy is ritkaságszámba menő szakrális művészete – akkor az ismertebb Stabat Mater mellett miseként a Kis ünnepi mise vetődik fel még a komolyzenében jártasabbak képzeletében is.
A kilenctételes, 1820. március 24-én a nápolyi Szent Ferdinánd templomban bemutatott egyórás Glória mise kevésbé van a köztudatban. Olyannyira, hogy hangfelvétel is csak elvétve készül belőle.
A viszonylagos mellőzöttség oka nem pusztán az, hogy szerzőjére elsősorban operaszerzőként tekintünk. Mégpedig az egyik valaha élt legnagyobbként – a bel canto mestereként. Hanem valószínűsíthetően az is, hogy a Messa di Gloria előadása nemcsak hogy hatalmas együttest igényel – de akár opera-miseként is lehetne jellemezhető.
Gioachino Rossini ugyanis egy valóban operai sztenderdek szerint megkomponált művéről van szó: nagy zenekarral, nagy vegyes kórussal és öt énekes szólistával. Mely pompázatos operai elemeivel és stílusával bizony messze áll attól a mise-felfogástól, melyet e korszak más kimagasló zeneszerzőitől: mondjuk Beethoventől vagy Schuberttől hallhattunk.
Rossini eme miséje ugyanis egy világos tónusú, kevésbé szigorúan templomi hangulatú mű. Hangütésében és stílusában sokkal inkább az operaházak miliőjét idézi. „A Messa di Gloria a fény miséje.” – így jellemezte a Warner Classics új megjelenésének világhírű karmestere: Antonio Pappano. Aztán még azt is hozzáteszi, hogy ez a darab örömöt csak a hallgatók arcára.
Ennél jobban nem is lehetne lefesteni ezt a ritkán hallható művet. Valóban mentes minden komorságtól, nehézkes gondolatoktól, és végig a hitből, az Istenből áradó öröm dicsőítése hatja át. Nyilván ezért is lett a címe Glória mise, és nem amiatt – mint Puccininél – hogy esetleg az a tétel túlsúlyos lenne a mise keretein belül.
Öröm, fény, színek, pompa: ez hatja át Pappano új felvételét is. A hatvanhárom esztendős angol-olasz a ma élő legjelentősebb karmesterek egyike, aki kimagasló vokális és operai felvételeiről is ismert. Ide értve Rossini-repertoárját, melyet ezzel a lemezzel épít tovább. Mindig egyedi tónusok, a hangzás szépségére való törekvés jellemzi. Mint ahogyan ezen az új felvételen is, melyet jelenlegi együtteseivel: a Római Szent Cecília Akadémia Kórusával és Zenekarával készített.
A Római Szent Cecília Akadémia Zenekara a világ legmagasabban jegyzett szimfonikus nagyzenekarai közé tartozik, és kórusa is egészen kimagasló társulat. Itt is pazar, élettel teli, erőtől duzzadó előadást produkálnak Pappano vezényletével.
Hozzájuk csatlakozott öt hasonlóan kimagasló képességű operaénekes. Mégpedig három olasz: Eleonora Buratto szoprán, Teresa Iervolino mezzoszoprán, és Carlo Lepore basszus; valamint két amerikai tenor: Lawrence Brownlee és Michael Spyres – akik ketten az ARM-ben is ajánlott Amici e Rivali című Warner áriaalbumokon Rossin operatenorokként is bemutatták már korábban tehetségüket.
Igazi sztárparádé ez – Rossini operai világát magas szinten éneklő szólistákkal, kimagaslóan teljesítő zenekarral és kórussal, és az egyik legjobb mai karmesterrel. Nem mindennapi lemez készült – nem mindennapi tartalommal.
Komlós József JR
