Kezdőlap Zenei élet Schubert: Zongoraszonáták – Eric Lu

Schubert: Zongoraszonáták – Eric Lu

Eric Lu elismerést széles hozó Chopin-Schumann-Brahms lemeze után most Franz Schubert szonátái felé fordult új Warner Classics albumán: az A-dúr és az a-moll szonátát rögzítette, és a két nagy mű mellé átkötésként a c-moll allegrettót.

Az 1997. december 15-én az Egyesült Államok-béli Massachusetts-ben született, sanghaji anyától és tajvani apától származó Eric Lu napjaink fiatal koncertzongorista elitjének egyik kiemelkedő képviselője – akit „varázslatos billentése” kapcsán a mértékadó Grammophon zenei szaklap a nagy elődök közül egyenesen Murray Perahiához és Radu Lupuhoz hasonlít.

Eric Lu jelenleg még épp hogy csak betöltötte huszonnegyedik életévét, mégis öt éve már, hogy a Leeds-i Nemzetközi Zongoraverseny megnyerésével ismertté lett – és három éve éppen a Warnernél megjelent Chopin összes prelűdjét tartalmazó albumával hívta fel magára a szélesebb zenei közvélemény figyelmét is.

„Szeretem Schubertet” – indokolja meg új lemezének témaválasztását Eric Lu, és a továbbiakban azt is elmondja, hogy: „Bonyolult leírni, hogy milyen gondolatébresztő az ő zenéje számomra. A szó legtisztább értelmében a végletek művésze volt.”

Eric Lu CD-n és vinylen is megjelent Schubert-albumára két nagy szonáta és közöttük egy torzóban maradt tétel került: az utolsó három zongoraszonáta között emlegetett, 1828 szeptemberében írt A-dúr szonáta, D.959; az ugyanabból az évből származó c-moll allegretto, D.915; és az 1823 februárjában komponált a-moll szonáta, D.784.

Nagy – és a két szonáta esetében nagy lélegzetű művekről van szó, nem egy momentumukban önvallomásszerűen érintik meg a hallgatót. Eric Lu pedig szinte költője e belsőséges pillanatoknak és kitöréseknek, melyek Schubert hullámzó hangulatainak szinte zenei megjelenítői.

Eric Lu széles skálán játszva engedi, hogy hallgatói átadják magukat ezeknek a pillanatoknak: billentése, ha kell, végtelenül puha és líraian érzékeny – és játéka, ha úgy szükséges, végtelenül intenzív és hatásos is tud lenni.

Kifejező, de nem pózőrködik – remek dramaturgiai érzékkel választja meg a tempóit és a szüneteit. Varázslatosan keveri ki a hangokból az érzelmeket, e darabok egészen mély rétegeibe hatolva – és vezetve hallgatóit. Sötétség, szívbe markoló nyugalom, kétségbeesés, dráma: mindez megjelenítődik, és hitelesen ott van a játékában új felvételén.

Komlós József JR