Ez a két CD-t vagy három 33-as vinyl LP-t rejtő album az első hivatalos megjelenése az egykori The Ducks zenekarnak – melyben Neil Young is játszott.
Negyvenhat évvel később jelent meg ez a terjedelmes zenei anyag a Warner Records kiadásában – illeszkedve a Neil Young munkásságát bemutató és felkutató, évek óta tartó sorozatba.
A The Ducks tulajdonképpen egy rövid életű zenekar volt 1977-ben, melyet Neil Young (gitár, szájharmonika, ének), Bob Mosley (basszusgitár és ének), Jeff Blackburn (gitárok és ének), valamint Johnny Craviotto (dobok) alkottak.
A négy taggal felálló zenekar 1977-ben két hónap alatt több helyszínen is fellépett Santa Cruzban és más Kaliforniai arénákban; és ezekből a hátramaradt felvételeiből állt össze a mában ez a két CD-n vagy három LP-n meghallgatható, huszonöt számot rejtő koncertanyag – melyen a bulik legjobb pillanatait időzhetjük fel majdnem fél évszázad távolából.
Az anyag a lehető legteljesebben mutatja be a zenekart, amelyben mindenki egyformán lehetőséget kapott arra, hogy bemutassa a legjobb formáját. Érezhetően demokratikus viszonyok uralkodtak a bandán belül, és mindenki egyformán szóhoz juthatott előadóként és szerzőként egyaránt.
Neil Youngot köztudottan soha sem érdekelték a zeneipar bűvészmutatványai: mindig csak ment a saját útján és a saját elvei mentén. De ez az időszak már az Egyesült Államokban is a kifutó hard rock és a punk kontra új hullám időszaka volt: és talán ezért nem is volt hosszú életű a The Ducks, és talán ezért nem is jutott el soha a stúdióba ezekkel a – számos feldolgozást is tartalmazó – dalokkal.
Mindenesetre most egyszeri és különös módon megismételhetetlennek ható élmény végighallgatni őket, akár koncertfelvételeken is.
Komlós József JR
