Egy „ismeretlen” embermentőről adott elő Végső István történész a XVI. Történettudományi Találkozó a Vásárhelyi Történelmi Kör szervezésében. A már hagyománnyá vált nyári, hódmezővásárhelyi több napos konferencián július 31-én egyháztörténeti és szépirodalmi szekcióban beszélt a kutató Ván Zsuzsanna Mária (1898–1993) szerzetesnőről.
Ván Zsuzsanna egy hívő református, kiskunhalasi család hetedik gyermekeként született. Édesapja református presbiter, bátyja, Ván Benjámin református lelkész volt. Ám ő katolizált. Prohászka Ottokár püspök bérmálta 1922-ben. 1926-ban megalapította a Szűz Mária Társaságát Budapesten. A szépen fejlődő női szerzetesrend létszáma szépen gyarapodott és vidéken is voltak már missziói. Végső István történész elmondta, hogy Ván és társait 1944-ben zsidókat mentettek a Vörösmarty utcai rendházukban, nem messze a Hűség Házától. Több, mint 50 zsidó gyermek köszönheti nekik az életüket. 1948-ban Mindszenty hagyta jóvá a szerzetesrend létrehozását. Természetesen a Szűz Mária Társaságot is érintette a szerzetesüldözés. A szétszóratás éveiben a szerzetesnők igyekeztek segíteni egymást. Dolgoztak, imádkoztak. A Jablonka utcai „székhelyükön” igyekeztek tartani a hitüket. Ván a Népstadion építkezésén, míg mások gyárakban helyezkedtek el. Ván sokat betegeskedett és idős korára megvakult, de még megérte a Szűz Mária Társaság újraindulását. 1991-ben megkapta a Yad Vasem Világ Igazai kitüntetését. 30 éve, 1993-ban hunyt el. Szerzetes rendje mai napig működik.–
Üdvözlettel:
Végső István
