Fehérterror Magyarországon (1919-1921) címmel tartott konferenciát az Erőszakkutató Intézet a Budapest Főváros Levéltárában november utolsó napján. Kiskunhalasi téma is előkerült a vérgőzös időszak kapcsán.
Sok szakmailag megalapozott előadás hangzott el a tudományos tanácskozáson.
Végső István (EKI) történész arról tartott előadást, hogy a fehérterror eseményei hogyan zajlottak le Kiskunhalason 1919-1920 között. Tisztázatlan, de úgy tűnik, hogy néhány kiskunhalasi direktóriumi tag részt vett a keceli vörösterrorban. Ezért 1919 augusztusában különítményesek kiskunhalasi direktóriumi tagokat gyilkoltak meg, összesen 8 embert három nap alatt.
A fehérterror második alkalommal 1920 májusában lángolt fel újra a városban. Szélsőjobboldali gyűlést követően különítményesek és segítőik zsidókra „vadásztak”, akik antiszemita plakátokat téptek le. Egyiküket megölték, lelőtték, és a Harangos-tóba dobták. Végső István összefoglalta az emlékezetkulturális következményeit a vérengzéseknek. Utcanevek, szobrok, emléktáblák jöttek-mentek, a fehérterror cselekedetei és az áldozatok emlékezete megkopott.
