A brit zongoraművésznő egy nottinghami „zenével teli házban” nőtt fel – és Mozart, Schumann, Debussy és Dohnányi műveit tartalmazó Decca Classics albumán a gyermekkor varázsát idézi meg ebben a bájos összeállításban.
A világjáró koncertzongoristák új generációjához tartozó Isata Kanneh-Mason két előző szólólemeze, valamint testvérével készített kamaralemeze után most felnőtteknek írt nosztalgikus zenéket játszik – a gyermekkorról.
A híres zenésztestvérek közül a legidősebb: a huszonhét esztendős Isata első emléke a zongorázásról az volt, amikor ötévesen a Karib-tengeren nyaralt, és nagyszülei hangszere előtt ült. S most, a behúzódó télben, a Mikulástól a farsangig sokféle emlék felidéződik a hallgatóban játéka révén.
Isata fiatal kora óta különös rokonságot ápol Mozarttal, és mostani lemezén először visszaemlékezik arra, hogy a zeneszerző Variációit játszotta az „Ah, vous dirai-je, Maman” francia dalra – melyet nálunk „Hull a pelyhes fehér hóként” énekelnek a kicsinyek.
Ugyanezzel a közismert dallammal következik a magyar Dohnányi Ernő „Variációk egy gyermekdalra – zongorára és zenekarra” című tizenkét kifinomult és ötletes variációval megírt sorozata is – virtuóz koncertdatabbá kibővítve; mely az album középpontjában áll. Ezen a felvételen Isata Kanneh-Mason zongorajátékát a Királyi Liverpooli Filharmonikus Zenekar kíséri: Domingo Hindoyan vezényletével.
A művésznő így mesélt az albumot nyitó két kompozícióról: „Dohnányi variációival kezdődött ez az album. Évekkel ezelőtt hallottam élőben egy koncerten, de semmit sem tudtam róla, még a nevét sem: azt hittem, ez egy Dohnányi-verseny, ezért olyan meglepetés volt, hogy mi is valójában. Ezt a művet el kellett játszanom. Annyira humoros, annyira izgalmas. Nagyon erős reakcióm volt rá! Mozart tizenkét variációja az „Ah, vous dirai-je, Maman” című dalra természetes ikertestvére, és ez egy olyan darab is, amelyet gyerekkoromban játszottam. Nagyon természetesen illeszkedett, és jó volt újratanulni.”
Debussy „Gyermekkuckó” című közkedvelt darabja egy hat tételből álló szvit, amelyet a szerző kislányának írt – aki annak idején éppúgy hatéves volt, mint Isata, mikor elkezdett zongorázni tanulni. Ez a sorozat is a gyermekek ártatlan világába való visszatérést jelképezi, olyan ismerős dallamokkal, mint a Cakewalk és a játékos Doctor Gradus ad Parnassum. A játékokat rejtő kis sarok tele van gyermeki bájjal és érzelmekkel, és a gyermekkor apró örömeit mutatja be.
Robert Schumann tizenhárom rövid darabból álló gyűjtemény hasonlóan közkedvelt darab: a „Kinderszenen (Gyermekjelenetek)” című sorozata. Közülük a legismertebb a Träumerei (Álmodozás), mely megható, romantikus tisztelgés a gyermekkori emlékek és élmények előtt felnőtt szemszögből, Schumann gazdag és költői zenei szemüvegén keresztül.
Isata Kanneh-Mason legutóbbi albumáról, és annak témaválasztásáról a következőket mondta el egy interjúban: „Gyermekkoromban virágzott ki először a klasszikus zene iránti szeretetem. Ennek az albumnak a darabjai bizonyos nosztalgiát hordoznak magukban, és némelyikben szinte a gyermekkor utáni vágyat érzem. Ezt a gyermekkori vágyakozást szerettem volna kifejezni, mivel úgy gondolom, hogy ez az az idő, amikor az ember a zene iránti szeretete a legközvetlenebb. A játékok ugyanolyan fontos részét képezték gyermekkoromnak, mint a zene. Zenés volt… nagyon élénk… és nagyon zajos. Sok közös játékot kitaláltunk! Hosszú, ötletes játékokat, amelyek gyakran jártak a ház körüli rohangálással és történetek kitalálásával.”
(KJJR)
