Benjamin Grosvenor olyan műveket mutat be, amelyek intim megvilágításba helyezik Robert Schumann, Clara Schumann és Johannes Brahms bonyolult személyes kapcsolatait. Beleértve a kísérteties Kreislerianát, amelyet gyakran Robert legszebb és legösszetettebb zongorakompozíciójának tartanak – és a Románcot: amelyet Clara-nak írt, és a halálos ágyánál játszották.
Ez Benjamin Grosvenor hetedik felvétele a Decca számára 2011 óta, amikor is ő lett a legfiatalabb zenész – és több mint hatvan év után az első brit zongorista -, aki aláírt a világhírű kiadóhoz. Azóta közös lemezeiket több Gramophone díjjal is elismerték, és a rangos Diapason d’Or de l’année-t is elnyerte.
Persze már a kezdetek is nagy reményekre jogosították. Egy látványos győzelem után, mindössze 11 évesen a BBC Young Musician versenyének billentyűs szekciójában Benjamin Grosvenor, lett a valaha volt legfiatalabb szólista, aki fellépett a BBC Proms nyitóestjén 2011-ben. Mára már elismert brit zongorista, aki még mindig csak 30 éves, de a kritikusok és a közönség jól bevált kedvence szerte a világon.
Robert Schumann kísérteties Kreisleriana című művét veszi kiindulópontként Schumann & Brahms című albumán. Ez a nyolc tételből álló mű az E. T. A. Hoffmann által kitalált regényhős: Johannes Kreisler személyiségét mutatja be – ámde valójában szerzői önarckép. A főhős csúcsai és mélypontjai, valamint álmodozó természete is egyértelműen Schumann tragikus mániás-depressziós hajlamait tükrözi. Grosvenor a zeneszerző önéletrajzi őszinteségére a magasztos gyengédség, a káprázatos változatosság és a fantázia empatikus játékával válaszol.
De nagyszerű zongorázást hallunk a hét és három percnyi Schumann darabokban is – a hatalmas: harmincöt perces művet ugyanis a Románc No. 2., a Blumenstück, a III. zongoraszonátából a Clara Wiecknek ajánlott Andantino követi; és végül Grosvenor saját, Abendlied feldolgozása teszi teljessé a Robert Schumann programot.
Ezt a bő tíz perces, melankolikus Változatok egy Robert Schumann témára című mű követi – amelyet Schumann szeretett felesége: a zongoristaként és komponistaként is kiváló Clara készített – aki egyébként azt nyilatkozta annak idején, hogy nagyon megzavarták a Kreislerianában elővarázsolt látomások.
Lemezét végezetül Johannes Brahms: Három intermezzo című. húsz percet közelítő kései: 1892 nyarán, Bad Isclben komponált sorozatával zárja le Benjamin Grosvenor. Ezek végül lenyűgöző megvilágításba helyezik azt a bonyolult kapcsolatot, amely Robert, Clara és maga Brahms között létezett.
Brahms rejtélyesen azt mondta egy barátjának, hogy ez „a bánatom három altatódala”. 1892 szeptemberében Clara Schumann tanítványától: Eibenschütz Ilonától értesült a darabok létezéséről, és levélben kérte Brahmsot, hogy küldje el neki azokat. Aki eleget is tett kérésének, és 1892. október 14-én megküldte neki a három személyes hangvételű intermezzót.
(KJJR)
