Az öt éve Bécsben élő Dés András most két osztrák zenész: Martin Eberle és Philipp Nykrin – illetve régi alkotótársa: az immár szintén bécsi bázisú Fenyvesi Márton társaságában alakított kvartettet, amellyel az európai jazz lényegét: a sokszínűséget, a nyitottságot és az egymásra figyelés erejét ragadja meg.
Dés András azon kevés ütőhangszeresek közé tartozik, akik nemcsak különféle zenekarok tagjaként szívták magukba zenei stílusok egész arzenálját, hanem saját együtteseket is alapítottak.
Az öt éve Bécsbe áttelepült Dés András mindkét osztrák zenésztársa az osztrák jazzszcéna megbecsült tagja, de a BMC-hez is kötődnek. Martin Eberle több ízben megfordult az Opus színpadán, például a Schaerer – Rom – Eberle trió tagjaként, Philipp Nykrin pedig Fabian Rucker kvintettlemezén (Hypocritical Mass, BMC CD 266) zongorázik. Míg a trombitás ritmikai precizitásával, vad gesztikulálásával vagy az emberi beszédet imitáló hangszíneivel feszegeti hangszere határait, addig a zongorista játéka rendkívül tág spektrumon mozog, akár a hangszín puhaságát-keménységét, akár a kísérettípusok áttetszőségét-sűrűségét tekintve.
A nemrég szintén Bécsbe költözött Fenyvesi Márton nemcsak számos BMC Records-projektben vett részt – köztük a nagy nemzetközi visszhangot kiváltott Debussy NOW! albumon –, hanem Dés András régi zenésztársa is, hiszen a Dés által jegyzett hat album közül ötön, így a trilógia megelőző két részén is játszik. Itt is felvillantja, hogy mennyire otthonosan mozog a hagyományos jazz- vagy rock-gitározás világában is, valamint különleges elektronikus hangszíneivel ragad magával.
Az Unimportant Things című lemez azt a trilógiát zárja le, amelyet Dés András különféle felállásokban rögzített a BMC Recordsnál. A merőben eltérő koncepcióra és hangulatokra építő három album közös vonása, hogy mindegyikben rejtőzik egy jó adag spontaneitás, azáltal, hogy a zenekarvezető nem kompozícióiba illesztett improvizációs szakaszokat, hanem azokkal kötötte össze őket.
Az új albumon szereplő nyolc szerzemény így az átvezetések révén egyetlen, nagyjából háromnegyed órás zenefolyammá válik, amelyet a felvétel után mesterséges határvonalakkal kellett számokra tagolni.
Az Unimportant Things zenei összetevői rendkívül sokrétűek: az amerikai és az európai jazz utóbbi évtizedeinek legkülönbözőbb irányzatai éppúgy meghatározzák Dés András és zenésztársai gondolkodását, mint a régi és a kortárs klasszikus zene, a tradicionális zenék komplex ritmikai struktúrái vagy éppen a rockzene elementáris energiái. A különleges ütőhangszer-apparátushoz trombita, zongora és elektromos gitár társul, amelyek játékmódja sokszor messze túllép mindenfajta sztereotípián.
