MEGOLDÁS A TÜNDÉRSZÍV OLDALÁRÓL
Mi is pontosan a megfelelés és miként van jelen társadalmunkban? Honnan fakad és lehet-e
valójában pozitív oldala és hatása életünkre nézve? Mikortól válik kényszeressé, s ez hogyan győzhető le? Ezekről a mindennapjainkban jelen lévő, és mindannyiunkat érintő, elengedhetetlenül fontos témákról beszélgetett szerkesztőségünk NÉMETHI ERIKA, országszerte ismert és kedvelt önismereti trénerrel.
– Mi pontosan a megfelelés és miként van jelen társadalmunkban?
– Alapvetően a megfelelés önmagában jelenti az alkalmazkodó-készséget, szocializációs képességet, amely a társadalomba való könnyebb beilleszkedés célját szolgálja. Ebbe beletartoznak a mindennapi szabályok betartása, erkölcsi, társadalmi, szociális vagy egyéb felénk irányuló elvárások teljesítése, valamint a közösség tagjaként érzett értékesség-tudat, másokkal való együttműködés. A megfelelés az egyén érdeke, az életben maradásához, közösséghez tartozásához, továbbá saját biztonsága megőrzéséhez szükséges működésmód. Az eddigiek alapján fontos kihangsúlyozni, hogy a megfelelés alapvető része minden ember életének, és abszolút pozitív szándékból történik, célunk az elfogadás,
szeretet és figyelem elnyerése, illetve a társadalomba való beilleszkedés. Gyakran észrevétlenül van jelen hétköznapjainkban, hiszen gyermekkorunk óta elsajátítjuk ezeket a szabályokat. Ezért kezdünk olykor mentegetőzni, ha nem sikerül eleget tennünk egy felénk irányuló elvárásnak, mert félünk mások megítélésétől, a szeretet, vagy valahova tartozás elvesztésétől.
– Ezek alapján elmondható, hogy a megfelelés gyermekkortól folyamatosan része az életünknek?
– Születésünktől fogva – amit neveltetésnek hívunk –, az folyamatosan programozza mindannyiunkban a megfelelést, követelményeket, szabályokat, elveket, hitrendszereket, sémákat, melyeknek szeretnénk eleget tenni minden körülmény között, hogy szerethetőnek, jó embernek tartsanak bennünket. Már ekkor kapunk a beilleszkedéshez, alkalmazkodáshoz szükséges benyomásokat, viselkedési normákat a környezetünk részéről. A tudattalanul funkcionáló Jóság Programok – ahogy én nevezem őket –, minden ember legélénkebben működő programjai közé tartoznak. Talán úgy érezzük, csupán magunk számára szeretnénk megfelelni, valójában ez lehetetlen, ugyanis észrevétlenül mindannyiunkban futnak a Jóság vagy Jó Ember Programok, kapcsolatban állva valamennyi társadalomban betöltött szerepünkkel.
Gyakran irányulhatnak felénk akár kimondatlan elvárások különböző szerepeink alapján, például, hogy milyen is egy jó nő vagy férfi, jó szülő, háziasszony, gyermek, szomszéd, barát, stb.
Mindezzel az egyén neveltetése során egyé válik, olyannyira, hogy a követelmények teljesítése elmaradás esetén bűntudatot, lelkiismeret fordulást eredményezhet, ami az én-ideálban való csalódásból fakad.
– Hol van a határ az egészséges megfelelés és a kényszeresség, ránk és másokra nézve káros megfelelés között?
– A megfelelés célja alapvetően a másoktól érkező elégedettség elnyerése, a külvilág szemében önmagunkról a jó ember képének kialakítása, szerethetővé válás. Az énkép fenntartása érdekében szükségünk van a környezetünktől érkező szociális visszajelzésekre, figyelemre, elismerésre, dicséretre, befogadásra.
Amennyiben az általunk befektetett energia ilyen módon megtérül, egészséges kapcsolatokról beszélhetünk. Ennek ellenkezője van jelen a kiegyensúlyozatlan viszonyainkban, amikor nemhogy nem térül meg ez az energia, hanem jobban elfogy az állandó figyelem elnyerésére irányuló próbálkozásainktól. Egy alacsony önértékeléssel rendelkező személy ilyen esetben saját magában keresi a problémát, és ezáltal sok időn keresztül még jobban teper valami olyanért, amit valószínűleg sosem fog az őt kihasználó embertől megkapni. Emiatt nagyobb odaadással, törődéssel fordul a másik felé, ám sosem elégülnek ki kellőképpen az alapvető igényei. Ekkor megfelelési kényszerről beszélünk. Az
egészséges önértékeléssel bíró fél ilyen esetben kilép az adott kapcsolatból, szembesülve helyzetével, tovább keresve a számára biztonságos közeget. Ezzel ellenben a megfelelési kényszeres fél nem ismeri fel, hogy lépnie kellene, ugyanis azt gondolja, azért nem kapja meg, amire vágyik, mert nem volt elég jó, nem teljesített elfogadhatóan. Emiatt elkezd
többet teperni, nyelni, kényszeresen megfelelni, a (jogosan) elvárt támogatásért, szeretetért cserébe, ám sosem kapja meg azt a felé irreális elvárásokat támasztó féltől, hiszen nem az ő teljesítménye befolyásolja a másik ember viselkedését. Gyakran kialakulhat efféle egészségtelen viszonyokban, hogy a kényszeres illető félelemben él, csak
azért eleget téve a másik kéréseinek, hogy ne részesüljön bántásban, kritikában. A minden áron történő megfelelési kényszer a szeretet elnyerésére irányul, ám – bár fájdalmas felismerés – a másik szeretetét nem lehet megszerezni ilyen esetben.
A jó hír viszont, hogy közösségi életünket tekintve a legtöbb esetben van választásunk, méghozzá, hogy olyan helyre fektetjük értékes forrásunkat, ahol kellőképpen várhatjuk viszonzásképp azt a másik részéről. Emellett érdemes önértékelésünkön dolgozni, ugyanis akinek az nagyjából a helyén van, könnyen otthagy nem kielégítő kapcsolódásokat, de minél alacsonyabb valakinek az önértékelése, annál nagyobb a megfelelési kényszere, annál könnyebb őt bezsarolni folyamatokba.
– Hogyan győzhető le a megfelelési kényszer?
– A legeslegelső lépés, amely segíthet a kényszeresség legyőzésében, annak a tudatosítása, hogy magunk miatt, saját jóllétünk fókuszában igyekszünk megfelelni másoknak, viszonzásként törődést, figyelmet, energiát, szeretetet és elfogadást várva. Nem elsősorban mások igényeinek kielégítése a célunk, hanem saját boldogulásunk, létfenntartásunk, s kapcsolataink kölcsönös működése. Amint rádöbben az egyén, hogy befektetett energiája hiú reményekért, ábrándokért, illúziókért történt, megszületik egy döntés a kapcsolatból való kilépésre vonatkozóan. Ez nem minden esetben ennyire egyszerű – bár
elengedhetetlenül fontos a felismerés, önmagában nem elég –, a folyamatos önmagunk felé irányuló kérdés feltevés, önismereti munka által tudunk hatékonyan kilépni a megfelelési kényszer fogságából. Ilyen kérdések lehetnek például, hogy mennyire éri meg beletenni az energiát az adott viszonyba, illetve várhatom-e a viszonzást kapcsolataimban? Minél többször tudatosítja az egyén magában, mire van szüksége a másik személytől, és tesz fel folyamatos kérdéseket önmagának, annál biztosabb, hogy ki fog tudni lépni a számára előnytelen viszonyrendszereiből és meghozza a helyes elhatározást.
www.tundersziv.hu
