Nathalie Stutzmann új Erato/Warner albumán nem, mint az ünnepelt alt énekes – hanem mint debütáló karmester mutatkozik be az Atlantai Szimfonikus Zenekar élén. Mégpedig Antonín Dvořák két amerikai darabjaival: az ’Újvilág” szimfóniából és az „Amerikai szvitből” készítettek eredeti megközelítésű felvételeket.
A zseniális francia alt sztárénekes: Nathalie Stutzmann annyi sikeres lemez, nemzetközi lemezdíj és művészeti kitüntetés után fokozatosan fordult a karmesteri pálca felé, és ötvenkilenc évesen készíttette el karmesteri minőségében első albumát.
Nathalie Stutzmann tudatosan építette fel második zenei pályáját: a legendás finn dirigensnél: Jorma Panulánál tanult vezényelni; és két karmester-legenda: a néhai Seiji Ozawa valamint Simon Rattle mentorálta. Simon Rattle a legfelsőbb fokon nyilatkozott róla a New York Timesnak: „Nathalie nagyon eredeti. Benne van a szeretet, az intenzitás és a letisztult technika.”
Nathalie Stutzmann a 2023-as Bayreuthi Fesztiválon hatalmas sikerrel dirigálta Wagner Tannhäuserét. A Frankfurter Allgemeine Zeitung így írt róla: ’egy zseni, aki ellenállhatatlanná teszi a zenét”; a BR Klassik megjegyezte, hogy „soha nem tapasztalt ekkora ovációt egy bayreuthi debütálás alkalmával”, az Oper Magazin pedig a „bayreuthi gén” igazi birtokosaként írt róla. Nem csoda hogy meghívták újrázni 2024-re; 2026-ban pedig, a fesztivál 150. évfordulója alkalmából a Tannhäuser felújítása mellett egy új Rienzi produkciót is vezényel majd Bayreuthban.
2023-ban a Metropolitan Operában is debütált – a New York Times szerint „az év dobása” volt bemutatkozása karmesterként. E vezénylések eredményeként a 2024-es Opera szaklap kritikusai az év legjobb karmesterének választották.
Nathalie Stutzmann 2021 és 2024 között a Philadelphia Orchestra fő vendégkarmestere volt; mára pedig már az Atlantai Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója lett – és ennek révén a második hölgy az USA zenetörténelmében, aki valaha jelentős zenekart vezetett. Emellett vezényel a Londoni Szimfonikus Zenekarnál, az Orchestre de Paris-nál, az Orchestre du Capitole de Toulouse-nál és a Svéd Rádió Szimfonikus Zenekaránál, valamint a torinói Teatro Regio operaházban.
Ennyit érdemes volt elmondani Nathalie Stutzmann második karrierjéről, hiszen énekesként már lenyűgözte a publikumot. Aki így nyilatkozott karmesteri lemez-debütálásáról: „Első albumunkat Dvořáknak szenteltük az „Új világ” szimfóniával és Amerikai szvitjével, amelyet az Atlantai Szimfonikus Zenekar zenészeivel vettünk fel élőben. Ez egy csodálatos tisztelgés az Atlanti-óceánon túli lenyűgöző elkötelezettségeim előtt, de egyben az izgalmas együttműködésünk előtt megnyíló új távlatok előtt is.”
Az Atlantai Szimfonikus Zenekar élén Nathalie Stutzmann egy igazán eredeti, már-már személyes érzelmektől átitatott, poénosan kijátszott – és benyomásom szerint amerikás felfogású albumot készített a cseh mester két amerikai szimfonikus darabjából. Megmutatja, hogy a körülrajongott IX. szimfónia mellett az Amerikai szvit is egy gyöngyszem a szerző életművében – és ez a lemez egyik külön erénye. Mindehhez az Atlantai Szimfonikus Zenekar gyönyörű tónusokkal és a szó legjobb értelmében vett tiszta profizmussal zenél, az album hangzása élményteli.
Komlós József
