A Pásztortűz Egyesület és a Gózon István Irodalmi Kör januári megemlékező rendezvénye keretében Ván Benjámin (1892-1985) lelkészre és Fekete István (1900-1970) íróra emlékeztek a kiskunhalasi városi könyvtárban január 25-én.
A programot Végső István történész nyitotta meg. Elmondta, hogy miért olyan fontos a város számára Ván Benjámin személye és szellemi öröksége. Monda Margit felolvasta Ván életrajzát. A városi könyvtárban Végső István történész, egyesületi elnök egészítette ki a gondolatokat, tényadatokat. Ván református lelkész volt. Kiskunhalason végezte elemi- és középiskoláit, 1912-ben érettségizett. Teológiai tanulmányait Budapesten és Pápán folytatta. 1917-től több helyen is segédlelkészként szolgált. Így Kiskunhalason, Nagycsepelyen, Látrányban, Nagykőrösön, Garén, Szaván, Mohácson. 1927-1937 között volt lelkipásztor 1937-től nyugdíjazásáig Kiskunhalason lelkészként szolgált.
A jelenlevők is hozzászóltak Ván élete, hatása kapcsán, és személyes élményeket osztottak meg. Többek között Váginé Ván Judit, Dr. Ván Lajos, Ván László, Máté Lajos, Baki Károly, Regős Gyula, Kis Rabota Sándor is mesélt a különleges és helyenként megosztó egyéniségről. Szóba került a katolikussá lett húga, Ván Zsuzsanna, de Prohászka Ottokár püspökkel való jó kapcsolata, valamint a Napraforgok és a Tört vetés című könyvei is.
Végső István elnök, történész egy másik jeles évfordulóra is felhívta a figyelmet, ami nem köthető a városhoz, de a magyar szépirodalom egyik fontos alakja. 125 éve, pont ezen a napon született Fekete István (1900-1970) író, aki Jókai Mór után a legolvasottabb szépíró.
Az esemény végén az emlékezők a kiskunhalasi régi református temetőben gyújtottak mécseseket, és hajtottak fejet 40 éve elhunyt Ván Benjámin sírja előtt.
