A Varsányi Péter rendezésében bemutatásra kerülő produkció a lámpaláz témáját járja körül. Azt az érzést, ami szocializációnk kezdetétől sokunkat felnőttkoráig elkísér. A lámpaláz olyan, mintha velünk lenne egy másik személy, aki folyamatosan útban van, kínos dolgokat csinál, akit legszívesebben elrejtenénk, eltűntetnénk, de ezzel sokszor csak még inkább felhívjuk rá a
figyelmet.
A témáról alighanem mindannyiunknak gazdag élményanyaga van, még ha ezt szégyelljük is, és nem szoktunk róla beszélni – mondta Varsányi Péter, a darab rendezője. Mi, akik életünk jelentős részét a színpad körül töltjük, sokszor találkoztunk már vele. A lámpaláz rengeteg gyereket érint – nem kell ehhez színpadon állni, hiszen a legrövidebb, közösségben történő felszólalás is elő tudja idézni. És akinek ez visszatérő problémája, annak társas viszonyait, személyiségét, önbizalmát, akár későbbi pályaválasztását is meg tudja határozni. Tapasztalataim szerint a lámpalázas emberek nem kapnak elég segítséget. Aki számára idegen az érzés, az nem is igazán tud jó tanácsot adni, aki viszont talált segítséget, az másoknak is tud segíteni.
Én azt hiszem, közéjük tartozom – a lámpaláz egész régóta kísért és sokáig meghatározta az életemet
– nem túlzás a legnagyobb félelmemnek nevezni – mondta a rendező.
Varsányi Péter kiemelte, hogy a produkció a hagyományos történetmesélés keretein túlmutató, posztdramatikus gyerekelőadás, amely a részvételi színház és a kortárs bábszínház eszközeivel járja körül a lámpaláz témáját. Mindezt korábban sosem látott bábos formákkal, könnyedén, sok zenével és nevetéssel teszi.
Előadásunk szereplői közvetlenül szólítják meg a gyerekközönséget, és mindvégig élő kapcsolatot tartanak fel velük. Nem húzunk képzeletbeli falat a játszók és a nézők közé, fontos, hogy beszélgessünk, megéljünk hasonló dolgokat, hogy a gyerekek meséljenek saját lámpalázas tapasztalataikról.
A darab látványvilága sem szokványos – mondta a rendező. Központi elemei „felfújható szélemberek”, amiket reklámozásra szoktak használni. Egyszerre hívják fel magukra a figyelmet, és közben esetlen vergődésükkel, arcukra fagyott mosolyukkal mintha valami kétségbeesést is árasztanának, segélykiáltást hallatnának. Miközben persze elég mókásak is, és egyben bábok is, amik mozgató nélkül, ventillátorok segítségével animálhatóak. Az előadásban alkalmazott különböző bábos formákat élőszínpadi és táncos jelenetekkel ötvözzük. Az előadás célja, olyan közösségi élményt adni, amely nem csak szórakoztatva nevel, de a gyerekeknek, szüleiknek és pedagógusaiknak olyan eszközöket ad, amelyek egy életen át segíthetnek abban, hogy bátran merjenek megszólalni, merjenek önmaguk lenni.
A kisiskolásoknak szóló produkciót február 8-án mutatja be a Ciróka társulata.
A darab alkotói:
dramaturg – Patonay Anita
látványtervező – Lázár Helga
zeneszerző – Szászi Petra és Bartokos Botond
koreográfus – Dányi Viktória
író-rendező – Varsányi Péter
Játsszák: Dupák Fanni, Horgas Ráhel, Kedves Csaba, Lendváczky Zoltán, Szekeres Máté
