A Dream Requiem Rufus Wainwright – a legendás, Grammy-díjra jelölt zenész új szerzeménye, amelynek ősbemutatója 2024. június 14-én volt a Francia Rádió párizsi Auditóriumában. A lemezen most először megjelenő kompozíció szövegkönyvének alapjául Lord Byron verse és a Requiem hagyományos liturgiája szolgált alapul.
Rufus Wainwright „Álomrekviemje” egy rendkívül ambíciózás projekt révén valósult meg: alapvetően az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Európa jelentős kulturális intézményei megbízásából született. A párizsi ősbemutatóra és egyben a Warner Classics világpremier felvételéhez ehhez mérten igazán rangos alkotógárda állt össze: a prózai részekben Meryl Streep szerepel, a szopránszólókat pedig Anna Prohaska énekli a Mikko Franck vezényelte Francia Rádió Szimfonikus Zenekarának, Kórusának, és Gyermekkórusának közreműködésével.
A darab zeneszerzője: az 1973-as születésű Rufus McGarrigle Wainwright kanadai és amerikai énekes, dalszerző és zeneszerző, aki a popvilág legnagyobb sztárjaival dolgozik együtt, de egyébiránt is nagyon sokoldalú alkotó. Eddig tizenegy stúdióalbumot rögzített és számos sikeres alkotását hallhatjuk különböző válogatásokon; de filmzenéket is írt. A könnyedebb műfaj mellett Wainwright a klasszikus operák iránt is érdeklődik: eddig kettőt is komponált, de Shakespeare szonettjeit is megzenésítette Robert Wilson színházi darabjához.
Rufus Wainwright: Dream Rekviem című alkotása az emberi érintkezésért, a szolidaritásért és az emberi hangért született – és az ajánlása a nagy elődöknek: Verdinek és Puccininek szól. Indíttatásában fontos szerepelt játszott az is, hogy a 2020-as Covid-zárlat idején készült, amikor a járvány mellett – hasonlóan a nemrégen világszerte látott képekhez – Kaliforniában ráadásul még erdőtüzek is pusztítottak.
Az ökológiai katasztrófa veszélyétől való félelem éppolyan alapvetően hatja át a művet, mint a gyászmisében felhangzó emberi veszteségérzet, ugyanis Wainwright szólószopránra és kórusra megírt Requiem-részleteit párosítja Byron: Sötétség című versével,
Rufus Wainwright-ot saját elmondása szerint régóta vonzza Byron „Sötétség” című költeménye, amely drámai szavakkal írja le a világ végét. A vers születésének közvetlen apropója az indonéziai Sumbawa szigetén található Tambora-hegyi vulkán 1815-ös kitörése volt, amely a mai napig a leghevesebb vulkánkitörés volt a feljegyzett történelemben.
A kitörés oszlopából származó hamu szétszóródott és világszerte csökkentette a hőmérsékletet – ezért 1815-öt „Nyár nélküli évként” is szokták emlegetni. Byron verse pedig a környezeti és politikai összeomlás erőteljes víziója – amely ugyanúgy apokaliptikus időket, forradalmi és nagy társadalmi változásokat jövendöl, mint a koronavírus miatti lezárások hónapjai alatt összeomló, addig sérthetetlennek és biztonságosnak gondolt életvitelünk. Úgy tűnik, hogy a „sötétség” szinte láthatatlan alapja annak a késztetésnek, hogy megváltoztassuk és megdöntsük a megbomlott rendszert.
(Komlós József)
