Az Erato/Warner Classics új megjelenésén egy nagyon érdekes zenei utazásra és összevetésre visz el bennünket Federico Guglielmo hegedűművész és Giovanni Sollima gordonkaművész közreműködésével a nagyszerű barokk együttes: az Il Pomo d’Oro.
Hogy miért elveszett ez a koncert, és mit jelent a talányos, keletisen idegenül csengő szó a lemez címében? Az Al-Bunduqiyya Velence arab neve, az „Elveszett koncert” (Il Concerto Perduto) pedig a lemezen hangszeres szólistaként is közreműködő Sollima 2021-ben komponált alkotása. Kiindulópontja csak annyi volt, ami Vivaldi egyik csellóversenyéből fennmaradt: a zenekari brácsa szólam, amelyet ma a Velencei Konzervatórium levéltárában őriznek.
A kultúrákat és korszakokat átívelő album az 1678-ban Velencében született Vivaldit szülővárosának a Földközi-tenger keleti részéhez és Ázsiához fűződő történelmi kapcsolatának kontextusába állítja. Ennek tükrében Vivaldi hegedűversenyei, vagy például kettősversenyei, mint példának okán az Il Proteo vagy az All’Inglese társaságában felcsendülő Vivaldi-kortárs: Tartini darabja és Giovanni Sollima inspirációs jelen kori kiegészítése mellett további arabos hangzású kompozíciókat és feldolgozásokat hallunk a csellista kompozíciós megformálásában.
Megjelenik mindaz a múlt és hagyomány, mely a kereskedő Velencébe is megérkezett annak idején – és az arab hatások mellett így hallhatunk szicíliai, ciprusi és albán hagyományokban gyökerező zenéket is a korhű hangszereken.
Federico Guglielmo hegedűművész ezúttal nem saját Vivaldira specializálódott együttese: a L’Arte del Arco élén, áll, hanem a nagyszerű barokk együttest: az Il Pomo d’Oro-t vezényli – természetesen most is hegedűje mellől, szólistaként.
Federico Guglielmo inspiráló művész, tele ötletekkel, hatalmas szakmai és kutató múlttal, és három évtizedes zenekarvezetői gyakorlattal. Mellette egy olyan kiváló és karizmatikus gordonkással, mint Giovanni Sollima igazán izgalmas és eredeti ízekkel teli lemezt vettek fel az Il Pomo d’Oro ugyancsak első rangú hangszereseivel. Az eredeti Vivaldi versenyek is nagyon energikusak és eredeti megszólalásúak az előadásukban, de a kontrasztos keleties hangokkal vegyítve még erősebb hatást tesznek a hallgatóra.
Mert ahogyan Al-Bunduqíyya Velence neve arab nyelven, úgy érvényesültek Antonio Vivaldi idejében a mediterrán és az ázsiai hatások a művészetekben. Ezen a magas szinten megvalósított, a XVIII. századot napjaink tükrébe állító lemezen ezeket a fűszeres ízeket és egzotikus hangulatokat kapjuk vissza első osztályú tálalásban.
Komlós József
