A Bruno Lapin debütáló albuma a francia kamara jazznek azt a vonalát képviseli és bővíti tovább, amely a Space Galvachers és a L’Arbre Rouge révén évek óta a BMC Records katalógusának fontos része.
A Brunö Lapin nyughatatlan, rejtélyes és meghitt zenéje nem annyira a kortárs jazzből, mint inkább a klasszikus kamarazene bensőséges hangvételéből és az Európán kívüli, az európai fül számára különösen érdekes tradicionális zenekultúrák ritmikus alaprétegéből táplálkozik; de harmóniáiban is idéz közel-keleties, vagy más egzotikus dallamfoszlányokat.
Sophie Bernado énekes-fagottos, Jocelyn Mienniel fuvolás és Clément Petit csellista – akik közreműködtek már a Space Galvachers és a L’Arbre Rouge formációkban is – mostani együttműködése eleinte az improvizációra fókuszált. Majd a hangsúly fokozatosan tolódott azok felé a dallamoktól vezérelt, néha egyenesen táncos lüktetésű kompozíciók felé, amelyek a lemez anyagának zömét is adják, és amelyekből egy egyszerre képzeletbeli és hús-vér figura – Bruno Lapin, azaz Nyúl Bruno – története rajzolódik ki.
A zenészek szerzeményeinél azonban még karakteresebb a trió hangzása: a fuvola, fagott és gordonka szokatlan hármasához olykor Bernado énekhangja is társul. A visszafogott hangszerelésből a sokoldalú hangszínváltások és játékmódok varázsolnak káprázatosan dús hangzásokat.
