Egy nagyon jól sikerült dupla albummal jelentkezik a Lea Desandre mezzoszoprán és Thomas Dunford lantművész alkotta duó, valamint közös együttesük: a Jupiter. A kiadvány egyik lemezén Dowland, a másikon pedig Purcell dalai csendülnek fel.
Az Erato/Warner új lemeze nagyszerűen illeszkedik a művészileg és a magánéletben is párt alkotó két francia művész közös megjelenéseinek évek óta tartó színvonalas sorozatába – melynek keretében eddig a Handel áriákból összeállított Eternal Heaven, valamint az Idylle és azAmazone című válogatásokkal hívták fel magukra a figyelmet és arattak sikert.
Új dupla albumuk is egy világosan megfogalmazott koncepció keretében épült fel, hiszen az angol régizene két ragyogó csillaga: John Dowland és Henry Purcell dalai köré épül fel. Mégpedig úgy, hogy az album első lemezén John Dowland tizenkét dalát halljuk több dalciklusból: melyek között a First Book of Songs or Ayres; Lachrimae, or Seven tears; és a Lachrimae Antiquae ismert vagy kevésbé ismert kompozíciói is feltűnnek. A második lemezt pedig Henry Purcell tizenhárom dalának szentelték: ezen részleteket hallhatunk a Tündérkirálynő és a Dido és Aeneas című operákból, valamint három dalgyűjteményből; köztük olyan valóban abszolút közismert dalokkal és áriákkal, mint az „O Solitude” vagy Dido „When I am laid in earth” (Amikor a földbe helyeztek) kezdetű híres siratóénekével.
Bár Dowland és Purcell születése között négy év híján egy évszázad van, az 1600-as évek kronológiájában mégis találkozik az angol reneszánsz és a barokk két kimagasló zeneszerzője – ezen a lemezen pedig dalaikon keresztül. Hiszen annyira tipikusan angol mindkettőjük szerzői stílusa, hogy Desandre és Diunford közös új felvételén ez a folytonosság folyamatosan jelen van.
„Szenvedély dalai” hirdeti a lemez címadása – s itt valóban a szenvedély dalairól van szó Dowland és Purcell esetében is. Bár kettejük alkata egészen más: a reneszánsz végét jellemző manierizmus Dowlandnél a rá jellemző kifinomult melankolikus érzelmességben testesül meg; Purcell barokk szerelmes dalai és áriái viszont az érzelmek egész skáláját vonultatják fel: a reménytől a teljes letargiáig, a haragvástól a gyászig.
Úgy ahogyan az a lemez címében is szerepel: Lea Desandre hatalmas szenvedéllyel és drámai érzékkel formálja e dalokat a Jupiter énekegyüttes (Jess Dandy alt, Laurence Kilsby tenor, Alex Rosen basszus) kíséretével éppen úgy, mint szólóban. Külön meglepetésként az Erato/Warner emelkedő csillaga Huw Montague Rendall is csatlakozik hozzájuk az „If Love’s a Passion” című Purcell dalban.
A lemez tematikája azon túl, hogy két szerzőre összpontosít, amúgy szórakoztatón dinamikus: a szólóban vagy kórussal előadott dalokat hangszeres tételek és részletek törik meg és egészítik ki. Ezekben Thomas Dunford, vagy Julien Martin és Marine Sablonnière furulyavirtuózok és Keyvan Chemirani ütős szólói mellett a párizsi Jupiter zenei együttes érzékeny összjátékban is sok örömet találhatunk.
Komlós József
