A francia hárfaművésznő: Laura Perrudin a kísérleti elektronika és a pop felől indult, hogy ötödik – a BMC Records gondozásában megjelenő – albumával a száz százalékig akusztikus hangzások világába érkezzen meg.
A Laura Perrudin által komponált zenékben és az általa írt szövegekben a Tempus legfeljebb a preparáció eszközével él, éteri, finom szövésű, bensőséges dalai pedig – amelyek a klasszikus, populáris és minimalista zene, a blues, soul és az impresszionizmus hatásait egyaránt hordozzák – az énekes-dalszerző hozzáállásban gyökereznek.
Laura Perrudin az elmúlt évtizedben négy nagylemezt jelentetett meg: kezdetben a kísérleti elektronika és a pop felől közelítette meg hangszerét, majd ezt a hangzásvilágot énekes és hangszeres vendégek bevonásával vitte tovább, hogy végül hárfajátékát és énekhangját elektronika segítségével egy teljes zenekarrá terjessze ki.
A BMC Records kiadványaként most megjelenő ötödik albumával Perrudin folytatja szólóhárfás kalandozásait, ugyanakkor egészen más megközelítést választ: a Tempus egy ízig vérig akusztikus lemez, amely legfeljebb a preparáció eszközével él, a kampós hárfát pedig olykor énekhanggal és gitárral egészíti ki.
Az éteri, finom szövésű, bensőséges dalok – amelyek a klasszikus, populáris és minimalista zene, a blues, soul és az impresszionizmus hatásait egyaránt hordozzák – az énekes-dalszerző hozzáállásban gyökereznek.
Ebben a míves alkotásban zenei elemmé válnak az angol és francia nyelvű dalszövegek is, amelyek az album címéből fakadóan az idő különféle arcait mutatják be: a fogalommal hol önálló létezőként, hol társadalmi konvencióként, hol elméleti konstrukcióként, hol pedig személyes megélésként találkozunk.
