Elisabeth Leonskaja teljes egészében Robert Schumann szólózongorára komponált műveiből állította össze újonnan megjelent dupla Warner albumát. Az első CD-n variációkat – a második CD-n pedig két szonátát ad elő.
Kérdésen felül korunk egyik legnagyobb zongoristája Elisabeth Leonskaja, aki annak idején Szvjatoszlav Richter felfedezettjeként és mentoráltjaként robbant be a nemzetközi zenei életbe, és azóta számos kiváló Warner lemezen is bebizonyította tehetségét.
A Bécsben élő zongoraművésznő tavaly november 23-án töltötte be nyolcvanadik évét, de szerencsére az utóbbi időben is sok kiemelkedő megjelenésen olvashattuk a nevét. Elisabeth Leonskaja kifinomult és virtuóz játékáról ismert, neve a világ legnagyobb zenei központjainak legkiemelkedőbb zongorasorozatainak nemzetközi előadói között is megtalálható.
Két esztendeje egy nagyon szép: Schumann és Grieg zongoraversenyeit tartalmazó lemezzel hívta fel magára a figyelmet, most pedig egy – teljes egészében Robert Schumann előtt tisztelgő, szólózongorás felvétellel jelentkezett. Ebben a Schumann-antológiában Leonskaja teljes mértékben megmutatja a zeneszerző iránti szeretetét és művészetét, a játékát jellemző kifejezőerővel és tisztasággal, így ez a felvétel igazi Schumann-i testamentum a zongorázás dámájától.
Tehát felfoghatjuk a 80. születésnapi köszöntésnek is ezt az albumot – de az igazsághoz hozzátartozik, hogy az itt és most meghallgatható felvételek sokáig dobozban pihentek, és még bőven Elisabeth Leonskaja hetvenötödik születésnapja előtt készültek: 2018 első felében és 2019 nyarán. Egy tartalmas, jó két és fél órás stúdióanyag jött így össze, amely most dupla CD-n került kiadásra. Az első CD a ’Variációk” – a második pedig a „Szonáták” címet kapta.
E tematika jegyében halljuk az első lemezen az 1829-30 között, tizenkilenc évesen írt, korai op. 1-es Abbegg-varációkat, a népszerű Papillions – vagyis Pillangók sorozatát 1831-ből; a három évvel későbbi, de csak poszthumusz, titokzatos körülmények között, apósa által kiadott op.13 Szimfonikus etűdöket – és végül a halála előtt két esztendővel: 1854-ben komponált Geistervariationen (Szellem variációk) Téma és variációját. Ezen – tételeiben általánosságban rövid darabok – ciklusai hol könnyed és táncos, hol virtuóz, de mindig költészettel és mélységgel átitatott. miniatűrök sorozataiból állnak – eltérő hangulatokkal és romantikus szépséggel átitatva.
A második CD-re viszont két nagy szonáta került fel a háromból: az 1833 és 1835 között megírt, de elsőként besorolt fisz-moll op.11; és a valójában már 1830 és 1934 között elkészült, de az utókor által csak másodikként katalogizált g-moll op.22.
Elisabeth Leonskja bevallottan nemcsak nagy csodálója – de kiváló tolmácsolója is Schumann művészetének. Részletekben gazdag játékában megannyi szín, finomság és hangulat van jelen; mindvégig gyönyörködteti, szinte elvarázsolja, magával ragadja hallgatóit. Új megjelenése igazán szép emlékezés jelen korunk egyik legjelentősebb zongoristájától a romantika egyik legnagyobb hatású alakjára: a tavaly nyáron kétszáztizenöt esztendeje született, idén nyáron pedig százhetven éve, idő előtt elhunyt Robert Schumannra.
Komlós József
