Napjaink egyik komolyzenei világsztárja Ernest Chausson: két, talán legnépszerűbb művét adja elő nagyszerű partnerek: Nicholas Angelich és a Quatuor Ébène – valamint a Stéphane Denève vezényelte Brüsszeli Filharmonikusok közreműködésével.
Nem csak önmagában egy remek lemez Renaud Capuçon legújabb Ereto/Warner megjelenése – bárbár önmagában ez is elég lenne ahhoz, hogy kitüntető figyelmet kapjon. De egyben egy soha vissza nem térő előadás lenyomata is – a négy esztendeje hirtelen meghalt Nicolas Angelich közreműködésével.
Az amerikai zongoraművész 2022-ben, 51 éves korában hunyt el – és halálával Renaud Capuçon kamarazenei partnerét és barátját veszítette el. Egy, a borító füzetében olvasható jegyzetben Capuçon leírta, hogy Chausson hegedűre, zongorára és vonósnégyesre írt koncertje repertoárjuk középpontjában állt, de sajnos soha nem volt lehetőségük felvenni.
Az utókor szerencséjére viszont fennmaradt egy közös felvételük, amelyet 2020 júniusában készítettek a Medici TV számára a Covid-járvány idején hozott korlátozások enyhítése után, és egyben az volt az utolsó előadásuk. A különleges helyzet révén nem lehetett jelen közönség, de úgy játszottak, mintha élő koncerten lennének. Mindennek révén ez a nagyszerű előadói gárda egy külső zajoktól és minden zavaró körülménytől mentes, de mégis lendülettel és erővel teli, különleges előadást rögzíthetett.
Mert Renaud Capuçon francia hegedűművész és kamarazenész társai: a nagyszerű néhai Nicholas Angelich – és a szerintem napjaink egyik legpazarabb vonósnégyesének számító Quatuor Ébène előadásában az Ernest Chausson műveiből készült album igazi zenei csemege.
A két darab közül a show-t egyértelműen elviszi az amúgy is hosszabb, 1888 és 1891 között komponált Hegedűverseny, zongorára és vonósnégyesre Op. 21 – melyet nem is értem miért nevezett el így, hiszen egy szextett, egy zongorahatos kiemelt szerepet kapó prímhegedűvel – és az 1892-es bemutató után máris Chausson legnagyobb kanarazenei sikere lett.
Mindenesetre vitán felül Chausson egyik csúcsdarabja – ez az előadás pedig annyi szépséggel, tűzzel, és emelkedett pillanattal van teli, hogy a belga mester ikonikusan híres szerzeménye akaratlanul is háttérbe szorul mellette. Pedig a Poème, Op. 25 a későromantikus- impresszionista mester egyik legkifejezőbb darabja – és nagyszerű felvételt hallunk belőle Stéphane Denève vezényletével, Renaud Capuçon szólójával és a Brüsszeli Filharmonikusokkal. A belga zenekarra már oda kellett figyelni Yossip Ivanov korábbi albumán is – és most is maradandó, remek elődás készítettek másik szólistájukkal, aki mindkét darabban hangulatosan, könnyű kézzel bizonyítja világklasszisát.
Komlós József
