Legújabb megjelenésén a Rotterdami Filharmonikus Zenekar Lahav Shani vezényletével az egyik legismertebb és legnépszerűbb nagyzenekari darabot játssza: Antonín Dvořák: IX. „Új világ” szimfóniáját – Johan Wagenaar: Cyrano de Bergerac nyitánya kíséretében.
Lahav Shani vezető karmester a Rotterdami Filharmonikus Zenekar (Rotterdam Philharmonic Orchestra) élén lemezeken is hallható nagyszerű munkát végez, és Európa jegyzett zenekarai közé hozta fel a holland együttest. Beethoven, Weill és Sosztakovics, Bruckner, majd Mendelssohn szimfonikus műveiből készített albumaik után padig most Dvořák közkedvelt IX. „Új világ” szimfóniáját hallgathatjuk meg előadásukban a Warner új megjelenésén.
Dvořák „Új világjának” premierjére 1893-ban New Yorkban került sor. Ekkortájt, vagyis az 1890-es évek elején az 1841-ben Csehországban született Dvořák a New York-i Nemzeti Konzervatórium igazgatói posztját töltötte be. Az „Újvilág” ötvözi jellegzetes romantikus, szláv szellemmel átitatott stílusát az afroamerikai zene elemeivel (nevezetesen a „Swing Low, Sweet Chariot” című spirituáléval) – és Henry Wadsworth Longfellow Hiawatha című verséből merített ihletet, amely epikus tisztelgés az őslakos amerikai kultúra előtt. Az amerikai elemek mellett a szimfónia második tételében hallható, fájdalmasan gyönyörű angolkürt dallam pedig a zeneszerző közép-európai otthona iránti honvágyát fejezi ki.
Dvořák IX. szimfóniája mellé a Lahav Shani vezényeéte Rotterdami Filharmonikus Zenekar új lemezén egy 1905-ből származó igazi ritkaság párosul, amelyet a holland zeneszerző, Johan Wagenaar (1862-1941) írt. Cyrano de Bergerac című koncertnyitánya Edmond de Rostand drámájának tragikomikus hősét ábrázolja, amelyet nyolc évvel korábban mutattak be Párizsban. Wagenaar nyitánya lendületes, szárnyaló dallamaival és briliáns hangszerelésével Richard Strauss pazar szimfonikus költeménye: a Don Juan szellemiségében gyökerezik – és
Shaniék új lemezén szép, színes, hatásos kis nyitány a fő fogás: a IX. szimfónia előtt.
Lahav Shani és a Rotterdami Filharmonikus Zenekar ezedig is kitűnt azzal, hogy kerülte a bevett sémákat vagy a modorosságot – és saját előadói képet igyekeztek festeni még a jól ismert vagy agyonjátszott művekről is. Ez esetben erre különösen nagy szükség is mutatkozik, hiszen Dvořák: IX. szimfóniájából – mint az egyik legnépszerűbb szimfonikus darabból – az összesítések szerint eddig már négyszáz lemez készült.
Shaniék előadásában az „Új világ” nem hat számomra olyan sodrónak vagy erőteljesnek, mint Stutzmann közelmúltban kiadott Erato/Warner felvétele az Atlantai Szimfonikus Zenekarral – inkább a szláv érzelmesség, a szépség, a honvágy gyengéd megjelenítése dominál. Ahogyan azt Shanitól korábban is hallhattuk – a tempói lassabbak a megszokottnál, és a zenekari partiúrába is új ötleteket visz; amelyek azonban soha nem önkényesek, csak másfajta értelmezést adnak a műnek. Most is ezt halljuk ezen a frissnek ható, nagyon jó zenekari játékkal rögzített anyagon
(Komlós József)
