A Néprajzkutatók V. Makói Találkozóján tartott előadást 2020. szeptember 2-án Végső István történész (Clio Intézet). A József Attila Múzeum szervezésében megvalósult eseményen számos kutató beszélt szakterületének egy-egy szegmenséről.
A kiskunhalasi történész a bukovinaiak két sikertelen letelepedéséről adott számot. A többek által kezdeményezett, majd a magyar kormányzat által is felkarolt összefogás eredményeként 1883 első felében mintegy 3520 bukovinai magyar jött a Kárpátokon túlról az Al-Duna vidékére, és 125 család Arad vármegyébe dolgozni, letelepedni. Később 1888 és 1910 között közel kétezer bukovinai érkezett Bánátba, Partiumba és Erdélybe. Végső István történész beszámolt róla, hogy a bukovinai székelyek, csángók magyarországi telepítési akciója keretében Kiskunhalasra is érkeztek a dualizmus korában dolgozni vágyó családok. 1883-ban egy harka-pusztai nagygazda próbálkozott a főként Andrásfalváról érkezett emberekkel. Vezetékneveik is tipikusan a bukovinai magyar falvak kapcsán beazonosíthatók. Az andrásfalviak viharos távozása a futóhomokról és országos port kavart a vita. 1903-ban már kevésbé ismert, helynevet is generáló betelepülés történt, hasonló eredménnyel. Pirtó-pusztán sem találták meg a számításukat a város leggazdagabb család birtokán a bukovinaiak.
Fotó: Nagy Gábor
