Ábrahám Edit – aki egyébként a közelmúltban közéleti tevékenységéért emlékplakettel elismert Dr. Ábrahám Tibor lánya –, a Shinkyokushin Karate háromszoros Európa-bajnoka néhány éve befejezte az aktív versenyzői pályafutását, s immár trénerként is egyre szebb eredményeket ér el. Tanítványai idén újabb sikerekkel örvendeztették meg, de leginkább annak örül, hogy folyamatosan növekszik az általa vezetett dabasi és nagykőrösi egyesületben sportolók létszáma. A vírus árnyékában újra több ideje jutott az aktív sportolásra, és ismét bebizonyította, hogy a szorgalomnak, elszántságnak, és kemény edzéseknek köszönhetően mindent elérhet az ember, ugyanis komoly kihívást jelentő tettet végrehajtva teljesítette a marathoni távot.
Eredményes edzői karrier a vírus árnyékában
Három év óta Dabason – ahol eleinte csupán 5-6 ember járt edzésre – kezdtem egy csoporttal foglalkozni, melyet rövid idő alatt felhoztam olyan szintre, hogy immár 40-45 fővel dolgozhatok együtt. Sikerült egy jó közösséget kialakítani, ahol családias légkör uralkodik. Itt nemcsak mozgásra, hanem egészséges életmódra szintén neveljük a gyerekeket, szeretnénk elérni, hogy ne csak egy sportként tekintsenek a karatéra, hanem életformaként is. Az idei év elején a klubunk tagjai valamennyien részt vettek a diákolimpia elődöntőn, ahol nagyon szép eredményeket értek el. Sajnos a kialakult vírus helyzet miatt a területi selejtező után az országos döntő már nem került megrendezésre, így a gyerekeknek csupán ez az egy versenyük volt az első félévben. A 2. félév is szinte teljesen kiesett, csak szeptemberben rendeztek 2-3 versenyt, de ezeket követően nem szerettük volna a gyerekek egészségét kockáztatni és leálltunk a versenyzéssel. A tanítványaim kudarca vagy öröme egyébként sokkal emocionálisabban érint meg, mint az egykori saját versenyzői szereplésem. Rendkívül sajnáltam, hogy nem vehettek részt több versenyen, de el kellett fogadnunk ezt a helyzetet. Dabason hétfőn, szerdán és pénteken, míg Nagykőrösön – ahol reményeim szerint hamarosan egy 15-20 fős csapatnak tarthatom a tréningeket – kedden és csütörtökön vezénylek edzést.
Világbajnokságra jutott tanítvány
A felnőtt versenyek tekintetében Tóth Csenge az év elején megnyerte a magyar bajnokságot, amivel kvalifikálta magát az Európa-bajnokságra, ami végül elmaradt. Februárban részt vettünk vele Belgiumban egy versenyen, amit felhozó, állapotfelmérő megmérettetésnek szántunk. A nehézsúlyú 26 fős mezőnyben Csenge volt a legkisebb, így óriási sikernek számít a 2. helyezése. A verseny után kaptuk a hírt, hogy az egyik sportoló visszalépett, így a 2. helyezett versenyző is indulhat a májusi, osakai világbajnokságon. Boldogok voltunk, hogy Csenge egyetlen magyarként kijutott a full contact vb-re, mert mindenképpen szerettem volna megmutatni a tanítványaimnak, hogy milyen érzés a sportág őshazájában, japán közegben küzdeni. A járványhelyzet miatt végül egy évvel elhalasztották ezt a rangos megmérettetést.
Csenge 2. Dan fokozata
A korábban elvégzett rengeteg munka és a saját tudásába vetett hit felvértezte Csengét egy nagyfokú önbecsüléssel, ezért egyáltalán nem félt a nem mindennapi feladatok – amit a 2. Dan abszolválása jelentett – végrehajtásától, bátran állt a kihívás elé. Szeptemberben került sor Csenge 2. Danos vizsgájára, ahol először egy 4 órás technikai vizsgát kellett teljesítenie, majd azt követően 40×1,5 perces váltott ellenfeles küzdelmet kellett vívnia. Csengét egy népes szurkoló tábor – a csapattársak és a szülők – is elkísérték a vizsgára, így a gyakorlatban is átélhettük az „egy mindenkiért, mindenki egyért” vezérelvet, amit előszeretettel alkalmazunk a kiváló közösségben. A drukkerek is szerepet játszottak abban, hogy a tanítványom abszolválta a 2. Dan fokozatot, edzőként pedig jó érzéssel töltött el, hogy megtapasztalhattam ezt az összefogást.
A marathoni táv teljesítése
A vírus miatt több hónapig arra kényszerültem, hogy online formában tartsam meg a tréningeket, így viszont több időm jutott arra, hogy a saját magam edzésével foglalkozzam. Elkezdtem rendszeresen futni, mert azt terveztem, hogy a nyáron teljesítem a marathoni távot. Augusztus közepén végül a rengeteg befektetett munka meghozta a gyümölcsét: Tiszafüredről elfutottam a 21 km-re lévő Abádszalókra, majd visszafelé ugyancsak megtettem ezt a távot. Utólag is jó érzéssel tölt, hogy abszolváltam az először lehetetlennek látszó küldetést és már újabb kihívás lebeg a szemem előtt.
