A különleges területeket a széles nyilvánosság előtt is megismertetni szándékozó zenetörténeti kutatásairól ismert szerző-hármas ezúttal nem egy jazzhez köthető témát dolgoz fel új könyvében, hanem egy egészen kivételes karaktert mutat be a hazai és nemzetközi operaszínpadokról.
Az új könyv hőse: Rózsa Lajos Körmenden született 1877-ben, és Detroitban hunyt el 1922. végén. Operaénekesi pályafutását a Népszínház énekkarában alapozta meg, aztán vidéken operett szerepekkel kezdte. A gyönyörű hangú bariton 1909-től lépett fel a Budapesti Operaházban, melynek 1910 és 1920 között tagja volt.
Escamilloként mutatkozott be, majd sorra megkapta a repertoár nagy bariton-szerepeit; 1920-ban pedig már Wotan szerepét énekelte A walkürben, Ez a száz évvel ezelőtti szerepe azonban nem a siker, hanem a botrány miatt vált emlékezetessé: az utcán randalírozó antiszemiták törtek be az Operába, hogy Rózsa S. Lajos ellen tüntessenek.
Ez a botrányokozás még visszatetszőbb volt annak azon közismert tények fényében, hogy Rózsa S. Lajos a háború alatt olyan hazafiasan viselkedett, hogy maga Ferenc Szalvátor főherceg tüntette ki. Ráadásul a Tanácsköztársaság alatt sorra mondta vissza fellépéseit, mindössze tízszer áll színpadra, akkor is egyszer nyilvánosan – ugyancsak nem kis botrányt csapva és egyben életét is kockáztatva – kifejezte ellenérzését a nézőtéren ülő „rohadt” népbiztosokkal szemben.
Bár a beszámolók szerint a közönség Rózsa mellett zajosan tüntetve szembeszállt a provokátorokkal, a megbántott énekes az 1920. április 5-i botrány miatt elhagyta a színpadot és többé nem is lépett fel Budapesten. A következő évben a Metropolitanhez szerződött, ahol egy gálán mutatkozott be a Rigoletto „Cortignani”-áriájával, jelentős közönség- és kritikai sikert aratva. Ezt követően három alkalommal énekelte Telramundot a Lohengrinben. Ígéretesen induló amerikai pályájának tragikus esemény vetett véget: gyomormérgezést kapott és 1922. december 26-án negyvenhárom évesen váratlanul elhunyt.
Rózsa S. Lajos nemcsak hirtelen természetéről, de jó szívéről és széles látóköréről is ismert volt – így korán felismerte a hangrögzítés jelentőségét. Manapság szinte hihetetlennek tűnő mennyiségben énekelt gramofonlemezre: 1906 és 1922 között mintegy kétezer hangfelvétele készült opera-, operett-, népszínmű- és magyar nóta- kompozíciókból. Ilyen mennyiségű hangfelvételről a digitális korban a legjelentősebb világsztárok sem /álmodozhatnak!
Rózsa S. Lajos rövidre szabott élete során olyan életpályát futott be, s olyan életművet hagyott hátra, ami miatt megérdemli, hogy halálának közelgő 100. évfordulója apropóján ne engedjük, hogy teljesen a feledés homályába merüljön.
A három szerző aprólékos munkája a művész kecskeméti, pécsi, és más megállókkal tarkított helyszíneit is dokumentálja; a rendkívül részletes életrajzot az eredeti dokumentumok alapos lábjegyzetelésével is ellátták. Olvashatunk korabeli cikkeket, beszámolókat; és jó minőségű fénykép-reprodukciók teszik még szemléletesebbé a kiadványt.
Az életrajz a bariton életében szerepet játszó több mint két tucat hangfelvevő és kiadó cég rövid bemutatásával is kiegészül; a rendkívüli munkát jelző: 57 oldalas, – a lehetőségekhez képest tűpontos diszkográfia – pedig a kötet jó egyharmadát adja. Mindemellett számos, részben színes illusztráció, név- és műcím-mutató teszi teljessé a kötetet.
Komlós József JR
