Egy új, lehengerlő, balladisztikus szerzeménnyel igyekszik ismét meghódítani a zenehallgatók szívét Ya Ou, aki ezúttal igazán mélyre merült vadonatúj klipjében; ráadásul ázsiai gyökereihez is büszkén nyúlt vissza.
A tehetséges dalszerző-előadót, Ya Ou Fenget leginkább változatos repertoárja teszi igazán kiemelkedővé. Már láthattuk sok szerepben a félig kínai származású zenészt, hiszen 2019-ben a TV2 Sztárban Sztár leszek! műsor dobogós, második helyéig jutott el, ahol minden héten a legkülönfélébb popsztárokat imitálva mutatta meg zenei sokszínűségét. Ugyanabban az évben szólókarrierjét is beindította, amely azóta folyamatosan ível felfelé: debütáló közönségkedvenc felvétele, a „Légy valaki másnak” óta olyan előadókkal kollaborált, mint PRIBELSZKI, akivel a rádiókat ostromló „Találkoznánk”-ot készítette el, vagy IMRIK, akivel közösen alkották meg az elektronikusabb hangzású „Lehet-e még” tracket. Idén szerelmével, Békefi Vikivel együtt mutatta be a „Tűz” című szenvedéllyel túlfűtött zenét, de egy humorosabb hangvételű dal is ott lapul 2021-es gyűjteményében.
Amellett, hogy minél több dologban kipróbálja magát Ya Ou, fontos számára a befelé fordulás és saját zenei világának, művészi lényegének, azaz „ars poetica”-jának hangsúlyozása – így legújabb, szívhez szóló számában saját zeneiségét foglalja egybe.
„Csak az jár a fejemben, hogy milyen az én zenei világom valójában. Van-e egyáltalán végállomás vagy éppen attól függően születik egy dal, hogy érzelmileg hol tartok. A „Zsákutca” kapcsán azt érzem, hogy ilyen a zeném alapvetően, hiszen ha leülök egy zongorához vagy gitárhoz, ilyen harmónia-menetet játszok és ilyen hangulatú melódiákat találok ki. A téma teljes mértékben rólam szól, a saját démonjaimról és küzdelmeimről úgy megfogalmazva, hogy más is érezhesse benne a saját félelmeinek a helyét” – árulja el a „Zsákutca” hátterét Ya Ou, aki a témához egy kis tanulságot is hozzáadott: „Mindig fontosnak érzem szövegíráskor, hogy a mondatvégi pont előtt adjunk egy megoldást a hallgatónak, csillanjon fel a fény, legyen miben reménykedni. Hiszem, hogy valahol az életnek is ez a célja, azaz a megannyi zsákutcából ki is tudjunk fordulni, ne töltsünk ott annál több időt, mint amennyi szükséges, és vizsgáljuk meg jól, hogy legközelebb már messziről elkerüljük azt.”
A videóklip jól illeszkedik a felvétel hangulatához és a mondanivalójához, hiszen a tehetséget olykor feketében, olykor pedig fehérben láthatjuk jól szimbolizálva a benne dúló érzelmeket. Emellett a szerző egy egzotikus, ázsiai kertbe is elkalauzol bennünket a videó végén, utalva identitásának és önmagának egy igazán jelentős szegletére:
„Ugyan Magyarországon élek, és nem igazán gyakorlom az ázsiai kultúrát, mégis úgy látom, saját zenei világom egyedisége ettől lesz kerek egész, ezért találtam fontosnak ezt is megmutatni valamilyen formában a videóklipben.”
