Jobbára kevésbé ismert francia, olasz és német barokk zeneszerzők áriáit énekli új albumán az Erato/Warner felemelkedő csillaga: a francia-olasz mezzoszoprán: Lea Desandre.
A még csak huszonnyolc esztendős Lea Desandre húsz évesen került be William Christie neves Le Jardin des Voix Academy mentorprogramjába, és három éve a neves világcég lemezén a zenehallgatók szélesebb közönsége is felfigyelt rá.
Most pedig lehetőséget kapott, hogy a Thomas Dunford vezette Jupiter korhű zenei együttessel elkészítse első szólóalbumát – amely CD-n és vinyl LP-n egyaránt megjelent; s melynek programjában a két világsztár énekesnő: Cecilia Bartoli mezzoszoprán, és Véronique Gens szoprán is partnere lett egy-egy jelenetben. De ugyancsak egy ária erejéig még mentora, a legendás karmester: William Christie is beült a csembaló mögé¿ és Thomas Dunfordot is halljuk szólistaként.
A szép kiállítású és hasonlatosan pazar megvalósítású album koncepcióját arra építette fel a műsor középpontjában álló mezzoszoprán: Lea Desandre, hogy azon a barokk korban igencsak kedvelt amazon hősnők megformálásán át a természethez közeli női lét, a szenvedély és a szenvedés számos árnyalatát bemutassa a barokk színpad eszköztárán keresztül.
Az 1660-as évektől az 1720-as évekig egészen hosszú a megidézett szerzők és operarészletek sora. Közülük nyilván – ha nem is elsősorban operáival, de Vivaldi és talán mellette még Couperin, Marin Marais, és Francesco Cavalli az ismertebb. De az olyan kismesterek áriái: mint Francesco Provenzale, Giovanni Buonaventura Viviani, Giuseppe de Bottis, Carlo Pallavicino, André Danican Philidor, André Cardinal Destouches, vagy Georg Caspar Schürmann; még a barokk kor és opera iránt rajongók számára is igazi csemegének számítanak.
Mert azok mellett, hogy évszázadok óta sehol sem hallott operai részleteket élvezhetünk Lea Desandre és zenésztársainak lenyűgöző előadásában: hiszen az itt hallott huszonhat felvételből nem kevesebb, mint tizenöt világelső – az itt életre keltett mitikus hősnők megformálása kicsit széjjelhúzza az évszázadok poros függönyét és megcsillantja a hallgatók előtt az egykori nápolyi, a velencei, és a drezdai operaházak; meg a „nagy évszázad” Párizsa és a Versailles-i udvar kulturális ragyogását.
Lea Desandre úgyszintén ragyog – vagy inkább lubickol szerepeiben: és egyre mélyebbre lemerülve az idő bugyraiba hoz fel és csillant meg újabb és újabb gyöngyszemeket.
Komlós József JR
