Egy nagyon jó benyomást keltő belga hegedűs mutatkozik be a Warner Classics világcég és a belga Klara közös produkcióján: Yossif Ivanov Csajkovszkij közkedvelt versenye mellé Sztravinszkij kevésbé ismert darabját párosította.
Yossif Ivanov a flamand régióból: Anwersből érkezve, harmincöt évével és tapasztalatával a háta mögött mutatja be hegedűjátékát immáron a világ lemezhallgatói előtt is. Azt a magas presztízsű hagyományt, mely a legendás David Ojsztrahtól ered, és fián – egyben Yossif Ivanov tanárán – keresztül hagyományozódott a vadonatúj megjelenésen középpontba kerülő művészre.
Akit egyébként már igen magas szinten jegyeznek – hiszen különböző rangos díjain túl – melyek között ott van a tizenhat esztendősen megnyert montreali nemzetközi versenyé és a Brüsszeli Erzsébet Királynő Verseny közönségdíja – a világ vezető zenei fórumai is méltatnak: a Diapason például a holnap egyik vezető hegedűművészeként emlegeti.
Nem ok nélkül: hiszen Yossif Ivanov 2010 óta már szerte a világ nagy koncerthelyszínein nagy sikerrel mutatta meg tehetségét a világ nagy zenekaraival és karmestereivel – és eddigi öt szólólemezén is letette névjegyét.
A Chicagói Stradivari Társaság pedig kiemelkedő képességeit gyűjteményük egyik szép darabjának: az 1699-es “Lady Tennant” Stradivarius számára való kölcsönadásával ismerte el. Ezen az albumon viszont egy gyönyörű hangú 1702-es Guarnerin játszva rögzítette a Damian Iorio, illetve Alexei Ogrintchouk által vezényelt Brüsszeli Filharmonikusokkal Pjotr Iljics Csajkovszkij: D-dúr hegedűversenyét és Igor Stravinsky: D-dúr hegedűversenyét.
A két darabot azon kívül, hogy mindkettő orosz szerző alkotása – és azonos hangnemben íródtak, más nem köti össze: fél évszázad és egy világ van közöttük. Csajkovszkij áradó romantikája, és a Sztravinszkij neobarokk világa viszont a XIX. és a XX. század egyértelmű lenyomata – és egyben hálás lehetőség bármelyik hegedűs számára.
Yossif Ivanov remekül él ezekkel a lehetőségekkel, és tolmácsolja nagy átéléssel mindkét művet. Csajkovszkijnál a közkedvelt versenyben végtelen finomsággal és elbűvölő színekkel keríti bűvkörébe a hallgatót, Sztravinszkijnál pedig briliáns technikája és gyönyörű hegedűhangja mellett remek stílusérzékét és humorát is meg tudja csillantani.
Yossif Ivanov kiváló lemezt készített alkotótársaival, akikről külön érdemes szólni – hiszen az itt ugyancsak kiváló formában megmutatkozó zenekarról nem hallunk mindennap. Az 1935-ben alapított Brüsszeli Filharmonikusok tulajdonképpen a Flamand Rádió nagyzenekara, mely csak 2008 óta viseli ezt a nevet.
Itt két vendég-karmesterrel szerepelnek, akik egyben mindketten neves hangszeresek is: a bit-olasz Damian Iorio a Londoni Szimfonikusok első gordonkása, az orosz Alexei Ogrintchouk pedig a Concergebouw szólóoboásaként lett korábban ismert. A zenekarral együtt mindketten a legjobb oldalukat mutatják meg: vérbeli muzsikusként elismerésre méltó teljesítménnyel, élvezetes játékkal és Ivanovval remekül együttműködve valósították meg azt a hatásos lemezt.
Komlós József JR
