Az 1920-as, 30-as és 40-es évek Amerikájába kalauzolja el a hallgatót a Warner Classics új megjelenése Martin James Bartlett révén – aki egyben ezzel az albumával debütál a világcég égisze alatt.
Csak véletlen egybeesés – de a Kecskeméten éppen e napokban zajló Nemzetközi Bohém Ragtime és Jazz Fesztivál hangulatához oly kiválóan illeszkedik az ifjú angol koncertzongorista lemezének műsora, hogy e Gershwin darabokkal akár fel is léphetne.
Az 1996-ban, Londonban született Martin James Bartlett bemutatkozó megjelenésének egy jó részét ugyanis éppen George Gershwin szólózongorás darabjai teszik ki: így az „I got rhythm” és a „The Man I Love” mellett Earl Wild átiratában hallhatjuk a Daloskönyvből a „Fascination Rhythm” és az „Embraceable You” egy szál zongorára készített változatait is.
A George Gershwin darabjaiban reprezentált: jazzes, az e korszakra jellemző hangulatokkal és zenével ellenpontot képez az ugyancsak a múlt század húszas-harmincas-negyvenes éveiből az orosz – de akkoriban már szintén Amerikában élő és alkotó idősebb pályatárs: Szergej Rachmaninov. Az ő késő romantikus, de azért a korszak ízeire és ízlésére reflektáló szólózongorás darabjaiból is hallunk itt párat – ugyancsak Earl Wild zongorára készült híres átirataiban. Így Martin James Bartlett zongorázásával felcsendül a jól ismert „Vocalise”, majd a „Where beauty dwells’ című dal, és végül a Rachmaninov által Franz Behr nyomán szólózongorára készült átirat: a Polka is.
De az album háromnegyedét, ahogyan annak címe is sugallja ezt – mégis csak Rachmaninov és Gershwin ikonikus rapszódiái alkotják a Londoni Filharmonikus Zenekar kíséretével – és a Bartlettnél csak kilenc évvel idősebb, nagy tehetségként elkönyvelt New Yorki Joshua Weilerstein vezényletével.
Nem mellesleg Martin James Bartlett az orosz mester éppen az itt nyitásként végighallgatható „Rapszódia egy Paganini-témára” előadásával nyerte meg a BBC által kiírt „Az Év Ifjú Zenésze Versenyét” is. Közel tíz év elteltével, lemezre beérlelve remek formában, érzékenyen és hatásosan kibontva az egyes témákat zongorázik. Párosításul pedig egy igazi zenei sikerdarabot mutat be hangulatos és élettel teli előadásban partnereivel: Gershwin „Rhapsody in blue” című örökzöldjét – a szerző korai halála után öt évvel: 1942-ben Ferde Grofé által készített, a széles közönség által jól ismert és kedvelt nagyzenekaros hangszerelésben.
A tekintélyes brit Grammophone zenei szaklap kritikájában nemcsak hogy „kivételes billentyűs zseniként” dicséri, de azt is leírják, hogy koncertjein Martin James Bartlett feldobottan, könnyedén és mosollyal az arcán játssza Gershwin nagy klasszikusát. A lemezt hallgatva pont ez a hangulat járja át hallgatóját is.
Komlós József JR
