Az Erató/Warner lengyel kontratenor-sztárja: Jakub Józef Orliński új dupla megjelenésének egyik lemezén Vivaldi: Stabat Mater feldolgozását énekli a lengyel korhű együttes: az ugyancsak lengyel Capella Cracoviensis kíséretével; míg a másik lemezen a felvétel filmes megfogalmazását nézhetjük végig.
Antonio Vivaldi: Stabat Mater című szóló alt hangra és vonószenekarra komponált műve a közismert egyházi himnusz második legnépszerűbb feldolgozása: az olasz katolikus barokk egyik legszebb példájaként született meg 1712-ben – huszonnégy évvel megelőzve a közismert Pergolesi változatot.
A keresztfa alatt fiát sirató Szűzanya bánatát Vivaldi egy gyönyörű, lassú tempójú, emelkedett – alig húszpercnyi kantáta-ciklusban fogalmazta meg zeneileg; benne a korszak minden jellegzetes stílusjegyével és szépségével: igazi fájdalommal és bűnbánattal. Ezért is szokták a nagyhéten, vagy még inkább nagypénteken előadni ezt az időtlen darabot.
Napjaink felívelő kontratenor csillaga: Jakub Józef Orliński igazán szép előadásában hallgathatjuk meg a művet a Capella Cracoviensis korhű együttes kíséretével. Orliński mindvégig kifejező erővel, a tőle megszokott magas színvonalon, drámaisággal és mély beleéléssel tolmácsolja az egymást követő tételeket, a Jan Tomasz Adamus vezényletével és orgona-continuójával játszó minimális létszámú Capella Cracoviensis pedig végig érzékeny és illuzórikusan korhű kíséretet biztosít.
Az új megjelenés CD-lemezén más felvétel nem kapott helyet, és ez igazán zavarba ejtő egy tizennyolc és fél perces felvételt tekintve. Mintha apáink komolyzenei kislemezét hallgatnánk, olyan érzés töltött el – de hiányérzet is. Jó lett volna meghallgatni Orliński előadásában más, hagyományosan a nagyhéthez kötött Vivaldi alt-kantátákat is egy alapvetően nyolcvan perces audió-formátumon.
Csatoltak viszont egy filmes megfogalmazást egy DVD-n, mely az itt rögzített felvétel hanganyagára készült, és bár komoly erkölcsi kérdéseket vet fel, de a mű erősen átvitt értelmű kortárs popkultúrás megfilmesítését a darabhoz magam nem éreztem társíthatónak. A negyvenhét éves, díjnyertes lengyel rendező: Sebastian Pańczyk rövidfilmje számomra inkább zavarón morbidnak és kuszán bornírtnak hatott – szép képei és nekem legalábbis elejétől megfejthető nyugtalanító üzenete ellenére. Mindenesetre illőn mély és drámai a filmes megfogalmazás az énekes előadáshoz, nem lehet szabadulni a hatása alól.
Komlós József JR