Két legutóbbi megjelenésén is Kelet-közép Európa felé orientálódik a Warner Classics hanglemezkiadó: ezek közül egyik kiadványán Leos Janáček két emblematikus, kései darabját hallgathatjuk meg nemzetközi előadógárda tolmácsolásában.
A zenetörténeti viszonylatban is egyedi és kiemelkedő munkásságú morva zeneszerző. Leos Janáček élete vége felé – immáron elismert és megbecsült operaszerzőként, halála előtt mindössze két évvel komponálta meg nagyzenekarra a Simfoniettát és egyik legfontosabb művét – a Glagolita misét.
Mindkét darab az akkori Csehszlovákián eluralkodó nacionalista érzület hevében született – és egyben a már hetvenkét éves szerző tisztelgése hazája előtt. Bár a nagyzenekarban huszonöt részfúvóst felhasználó bő húsz perces Sinfoniettát a Sokol Torna Fesztivál rendelte meg – de végül Janáček a csehszlovák hadseregnek dedikálta; ötlete pedig egy fúvós katonazenekart hallva pattant ki a mester fejéből.
A csak pár hónappal később: 1926. augusztusában íródott Glagolita mise – vagy Ószláv mise – sem liturgikus műnek született, hanem egyfajta tisztelgésnek a cseh-morva történelmi hagyományok előtt. A darab alapja Leos Janáček egy húsz évvel korábbi latin nyelvű mise-kezdeménye volt, melyhez visszanyúlva végül három hét alatt készült el a komponálással.
Igazából a mise születéséhez vezető ötlet vegyesen hordozza tények és félreértések sorozatát. Bár történelmi tény, hogy a bizánci Szent Cirill és testvére: Szent Metód Morvaországban térítve hozta létre a cirill ábécé és írásmód ősformáját – de nincs glagolita nyelv: csak glagolita írásmód, melyet a latin betűkkel író római katolikus morvák és csehek se nyelviségükben se vallásukban nem használnak. Más részint pedig a csehektől távoli keleti ortodox egyház liturgiájában használt ószláv liturgikus nyelvnek sincs köze a kora-középkori morva fejedelemséghez: mivel vélhetően bolgár eredetű.
Mindenesetre, még ha a tévedésekre építkező nemzeti büszkeségtől inspirálva is, de élete vége felé Janáček miséjével egyik máig legnépszerűbb és legfontosabb művét hozta létre, melyet aztán tovább tökéletesítgetett – és éppen aktuálisnak hat így Pünkösdkor.
E lemezen az ősváltozathoz képest kicsit hosszabb, és elütő hangszerelésű 1927. szeptemberi korrigált – és 2011-ben közreadott kritikai változat szerepel a Strasbourgi Filharmonikus Zenekar és a Brnói Cseh Filharmonikus Énekkar közös produkciójában. Énekesként a szólókat a svéd lírai szoprán: Malin Byström, az egyik legfelkapottabb brit mezzoszoprán: Jennifer Johnston, a cseh tenor: Ladislav Elgr, és a cseh bessz-bariton: Adam Plachetka adja elő; valamint a kiemelt szerepet vivő orgona mögött Johann Vexot halljuk.
A hatalmas apparátust felhasználó, impozáns misét, csakúgy, mint a Sinfoniettát a Strasbourgi Filharmonikus Zenekar korábbi főzeneigazgatója: a szlovén Marko Letonja vezényelte. Mégpedig igazán színes, izgalmas és szép előadásokat létrehozva, melyben minden közreműködő a legjobb oldalát mutatja meg és a legjobb formáját hozta. Az énekes szólisták erőteljes egyéni teljesítményei éppúgy kiemelendők, mint az orgonista szólói. A 167 éves múltra visszatekintő nagyzenekar játéka pedig éppolyan megnyerő és elkötelezett, mint az 1990-ben alapítatott és az európai kóruskultúra csúcsán jegyzett kórus éneklése. Élvezetes hallgatnivaló, kellemes felfedezés ez a lemez.
Komlós József JR
