A Decca hanglemezkiadó legújabb kiadványai között az operaszínpadok emelkedő csillagainak megjelenései külön kisebb szenzációkként vannak jelen – Freddie De Tommaso CD-n és vinylen egyaránt megjelenő második saját albuma pedig megint biztosan feltűnést kelt majd.
Az brit-olasz tenor: Freddie De Tommaso tavaly mutatkozott be az olasz dallemezével az angol világcégnél, és a nagy sikert követően e hetekben került az üzletekbe a második lemez: az Il Tenore – melyen nagyobbrészt Puccini ismert operarészleteit és mellette Bizet Carmenjének két részletét mutatja be.
Csupa olyan szerepét – melyet a 28 esztendős tenor már nagy sikerrel adott elő az operaszínpadokon. Tehát igazán bejátszott, hatásos áriákat hallunk tőle – ráadásul olyan partnerek közreműködésével, akikkel ezekben a darabokban játszik, és játszani fog a következő szezonban a Londoni Királyi Operában.
Így Giacomo Puccinitól nyitásként személyes kedvence: a Tosca híres Képáriája és a Levéláriája mellett elhangzik még egy jelenet az 1. felvonásból – Toscaként a mára már felvételekről is jól ismert norvég szoprán: Lise Davidsen társaságában. Ezt követően a Turandot két ismert áriája: a Non piangere Liu és a fenomenális Nessun dorma következik; majd a Pillangókisasszonyból a Szerelmi kettős és az Addio zárja a képzeletbeli sort – itt Cso-Cso Szánt a walles-i szoprán: Natalya Romaniw formálja meg kiválóan.
A lemezt végül Georges Bizet közkedvelt operája, a Carmen két részlete: a Virágária és a Zárójelenet zárja le – utóbbiban a sajtóban az új Netrebkoként emlegetett, még csak a húszas évei elején járó orosz mezzoszoprán: Aigul Akhmetshina briliáns alakításában is gyönyörködhetünk. Ha már itt tartunk: külön ki kell emelni, hogy mindhárom itt közreműködő énekesnő is nagyszerű benyomást tesz.
A sokszoros díjnyertes Freddie De Tommaso hangjának tónusában azt a klasszikus olasz tenor-ideált jeleníti meg, melyet a harmincas-negyvenes-ötvenes évek egyes nagy olasz tenorjaira emlékezve idealizálunk. Nem az az igazán világos, fényes hangzású tenor az övé, annál sötétebb: viszont a mélyebb regiszterekben is van bőven tartaléka – de hiszen pályája elején még inkább baritonnak készült.
Férfias, erőteljes, hihető karakter: az itt hallható szerepeiben biztos és szenvedélyes hangjával nyeri meg a hallgatót – melyben ég a szenvedély. A Tosca Cavaradossijától a Turandot Calafján át a Pillangókisasszony Pinkertonjáiig végig meggyőzően tolmácsolja a különböző érzelmeket és lelkiállapotokat. Az utolsó jelenetben pedig szinte szikrázón tapintható a dráma az elkeseredetten szerelmes Don Joséja és a Carment megformáló orosz partnernője között.
A produkciót Paolo Arrivabeni vezénylése fogja össze a nagy múltú és presztízsű Philharmonia Orchestra élén – végig szép színekkel és drámaian élénk játékkal kísérik ezt a hangulatos, erőteljes hatású lemezt.
Komlós József JR
