Aki igazi zenei különlegességekre vágyik, vagy csak önmagában szereti a kulturális felfedezéseket – az semmiféleképpen ne hagyja ki a venezuelai férfi szoprán: Samuel Mariño frissen megjelent varázslatos portrélemezét.
Kontratenorokból – vagyis férfi altokból szerencsére sok kiválósággal rendelkezik a zeneipar – még ha lemezeken is különleges hangfekvésnek számítanak. De az igazi férfi szoprán aztán kimondottan ritkaság – nem, is tudom, talán húsz éve is már vagy több, hogy lemezről hallottam kettőt.
A férfialt és az igazi férfiszoprán között ugyanis az a különbség, hogy a kontratenorok – ahogyan az a nevükből is kivehető: falzettként, vagyis egy hangtöréssel érik el a női altok hangmagasságát; míg a férfiszopránok férfi létükre természetes hangfekvésben, törés nélkül képesek szoprán hangon énekelni. Ezek voltak a barokkban a kasztráltak – de ma annyira ritka az ilyen hang, hogy például a híres „Farinelli” című 1994-es mozisiker hanganyagát egy kontratenor és egy női énekes hangjának összekeverésével hozták létre annak idején a stúdióban.
Ezért aztán semmi meglepő sincsen abban, hogy igencsak felkaptam a fejem a Decca hanglemezkiadó új megjelenésére, melyen Samuel Mariño férfiszoprán a XVIII. század második felében keletkezett áriákat énekel a zseniális Andrea Marcon vezényelte korhű zenekar: a La Cetra kíséretével.
Mozarttól a Figaro lakodalma, az Il re pastore, a Mitridate; és a Titus kegyelme áriáit halljuk – és mellettük Gluck és Cimarosa operarészletekben is gyönyörködhetünk. A lemez extra meglepetései továbbá az ugyancsak Mozart-kortárs hegedűművész-zeneszerző: Bologne, Chevalier de Saint-Georges áriái és nyitánya is elhangzik.
De először is álljunk meg az énekes személyénél, és a lemezt meghallgatva hadd biztosítsak mindenkit arról, hogy itt nincs semmi bűvészkedés: valóban egy brilliáns férfii szopránt hallunk a felvételeken – mégpedig egy igazán kimagasló képességű és a legmagasabb szinten iskolázott hanggal, mellyel bravúrosan énekli ki a legnehezebb koloratúrákat és díszítéseket is.
Samuel Mariño 1993-ban született Caracasban, ahol kisgyermekkorától fogva zongorázni és énekelni tanult a Nemzeti Zenei Konzervatóriumban. Hozzáteszem: hogy a venezuelai zeneoktatás igen kiterjedt lett és magas szintre jutott el az elmúlt évtizedekben; de zenetanulmányai közben Samuel Mariño képzett balett táncos is lett a Nemzeti Tánciskolában.
Első fellépései szülővárosában voltak, ahol a helyi Camerata Barocca korhű zenekar élén mutatkozott be, és olyan hatalmas sikerrel hívta fel magára a figyelmet, hogy hamarosan Dudamel, Rilling és Kuchar vezényletével léphetett a színpadra; és a Párizsi Konzervatórium is tanítványai közé fogadta.
Samuel Mariño szoprán fiúhangja ugyanis nem mutálódott tizenéves korában, és állítólag éppen az orvos, ahová szülei kezelni hordták, tanácsolta neki, hogy használja ki és legyen profi operaénekes. Mivel szervezetében nem zajlottak le a pubertás-korban szokásos hormonális átalakulások, tulajdonképpen ennek következtében vált alkalmassá arra, hogy akár egy hajdani kasztrált, férfi szoprán lehessen – és valóban azon a magasságon tudjon hangokat képezni: ide értve a magas C-t is, mint az igazi szopránok. Akárhogyan is legyem: ez a zseniális énekes fiatal kora ellenére minden értelemben máris nagyon magasra jutott el tehetsége és szorgalma révén, és valóban lenyűgözően adja elő a debütáló lemezén szereplő áriákat.
Melyek a legkifinomultabb rokokót jelenítik meg a legkifinomultabb előadásokban: Samuel Mariño stílusos és briliáns éneklésével, a La Cetra Barockorchester Basel legkisebb finomságra is nyitott formálásával, és Andrea Marcon szenzációs ötleteivel és kifinomult ízlésével.
Komlós József JR
