Chopin érett kori szonátáit játssza az elismert zongoraművész, Szilasi Alex Hungarotonnál megjelent új albumán.
Egy kiváló sorozatként indult útjára a bicentenárium alkalmából a Hungaroton hanglemezkiadónál Szilasi Alex Chopin-összkiadása – amely most a régóta várt, a két érett kori szonátát tartalmazó felvétellel egészül ki.
Ám ahogyan azt a sorozat korábbi albumain is megszokhattuk: ismét egy igazi romantikus hangzású zongorán szólalnak meg a művek. Így aztán a jelen felvételen megint egy ritka és csodálatos hangszeren szólalnak meg a darabok: Chopin kedvenc zongoramárkáján: egy Pleyelen. „Amikor jó kedvem van, biztos, hogy a Pleyelt választom” – mondta gyakran a pianista-zeneszerző.
Chopin kedvenc zongorája: a Pleyel is folyamatos fejlődésen ment keresztül – és talán e folyamat egyik csúcsa a Concert Grand lett – mely sorozatból e lemezen egy 1886-90 körül épített historikus darabot hallunk.
’A Pleyel zongoragyár rendszeresen együttműködött és próbáltatta ki a hangszereit zongoraművészekkel, Chopin sokszor félnapokat töltött a manufaktúrában a zongorák bejátszásával, tesztelésével. Valósággal szerelmes volt a Pleyel hangszerekbe. A Pleyel zongorák legfőbb sajá- tossága a lágyabb hangzás, amely lehetővé teszi a „pasztellszínek” megvalósítását a játékban.
Egytől egyik egyedi hangú, egyedi gyártású hangszerekről van szó, melyek ugyan lényegesen kevesebb lehetőséget nyújtanak a hangosabb dinamikai tartományban, a halk tartományban azonban verhetetlenek. Tehát a halk, nagyon halk, a még halkabb, az alig hallható kategória az, amiben a Pleyel egyedülálló. Ezzel szemben igen billentés-érzékenyek: sajátosan érzékeny, oldott játékmódot – és ugyanilyen lelkiállapotot igényelnek, abban a pillanatban, ha az ember acélos vehemenciával áll neki játszani, furcsa rezonanciák keletkeznek, és elkezd torzulni a hang.
A párizsi Pleyel gyár zongorái a későbbiekben is igyekeztek megőrizni egyfajta védjegyként az “éneklő” tónust, érzékenységet, melyet Chopin is annyira kedvelt.” – írta Gyenge Enikő.
„Chopin hangját nehéz eltalálni – sok zongoraművész küzd is ezzel. Chopin hangszínét eltalálni azonban segít, ha olyan hangszert szólaltat meg a játékos, amilyenen, vagy amilyennek az elődjén maga „a zongora poétája” komponálta és adta elő műveit. Szilasi Alex nemcsak a hangot, a hangszínt is érzékelteti Chopin életmű-sorozatában, amelynek legújabb CD-je a szerző két legnagyobb formátumú szólóművét állítja elénk.” – nyilatkozta a lemezről Hollós Máté, a Hungaroton Music Zrt. vezérigazgatója a lemezbemutató előtti sajtótájékoztatón. Ezt követően pedig 2022. október 29.-én este héttől a Gödöllői Királyi Kastélyban: a XXI. Gödöllői Liszt Fesztiválon ünnepélyes keretek között sor került a bemutató koncertre is.
Szilasi Alex zongoraművész 1968-ban született az olaszországi Parmában. Diplomáját 1993-ban szerezte a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián, tanárai Rados Ferenc, Falvai Sándor és Solymos Péter voltak. Első fellépése 1977-ben volt. Azóta rendszeres fellépője és művészeti igazgatója hazai és nemzetközi zenei fesztiváloknak. 2001 óta a franciaországi Editions Fuzeau 19. századi zongoraműveket megjelentető sorozatának megbízott igazgatója és közreadója, a Chopin fakszimile összkiadás vezető szerkesztője.
Szilasi számos díjat és elismerést mondhat a magáénak. 2005-ben magkapta a Kölcsey-Díjat, a Magyar Tudományos Akadémia Művészeti Díját, 2007-ben, a Gramofon magazin 2008-ban választotta „Az év klasszikus zenészének”. 2010- ben megkapta a Chopin2010 Bizottság által alapított „Chopin-útlevelet”, 2011- ben M. Bogdan Zdrojewski lengyel kulturális miniszter a Lengyel Kultúráért Érdemrenddel tüntette ki, 2012-ben a Magyar Érdemkereszt arany fokozatának tulajdonosa lett. 2019-ben az Emberi Erőforrások Miniszterétől Liszt-díjat vehetett át, 2020-ban a lengyel- magyar kulturális kapcsolatokért tett erőfeszítéseiért Bem-díjban részesült.
Szilasi Alex 2012-ben felkérést kapott Chopin noktürnjeinek felvételére a varsói Fryderyk Chopin Intézet „Real Chopin” sorozata keretében: amelyet saját, egyedülálló gyűjteményéből származó: 1847-ben készült Pleyel pianínón vett fel – és ezt aztán 2018-ban a Chopin Intézetnek adományozta. Egy e korból származó 1843-as muzeális Pleyel pianínó felvételét is megtaláljuk egyébként Hungaroton-sorozatában is: a Berceuse, Barcarolle & Impromptus címűalbumon.
Szilasi Alex Chopin: Piano Sonatas No. 2&3 című albumába pedig itt is belehallgathatunk:
