Az amerikai sztárhegedűs: Hilary Hahn Antonín Dvořák és Alberto Ginastera hegedűversenyét és Pablo de Sarasate Carmen-fantáziáját adja elő legújabb lemezén az Andrés Orozco-Estrada vezényelte Frankfurti Rádió Zenekarával.
Fogyatkozás, elsötétülés, elhomályosulás, elhalványulás: mindezt jelenti a művésznő által a lemez címéül választott Eclipse kifejezés. A baljós cím mögött megbúvó súlyos tartalmat az albumhoz csatolt füzetben közzétett, csontig hatoló őszintetéssel fejti ki – melyet ezzel a mondattal kezd: „Kis híja hogy ez az album nem készült el.”
Ezt követően pedig mesél arról, hogy alkotói válságba jutott, és ennek hozadékaként 2019-ben önként vonult vissza egy év előre bejelentett szünetre, amit aztán a kényszerű lezárások csak tovább toltak. A koncerthiány, és minden, ami ezzel a koronavírus okán a világra kényszerített tehetetlenséggel és összeomlással járt – pedig csak tovább nehezítette a helyzetét.
Végül, mikor régi partnerei: Andrés Orozco-Estrada és a Frankfurti Rádió Zenekara baráti támogatásával nekikezdett a most megjelent Deutsche Grammophon albuma felvételeihez, még akkor is olyan bizonytalanság vett erőt rajta, hogy abba akarta hagyni a felvételeket és emlékezése szerint ezen is csak a karmester és együttese segítette át.
Hát ilyen hosszú előkészítés és lelki vívódások után született meg Hilary Hahn új megjelenése, melyen három szerző három, egymástól merőben különböző karakterű, hegedűszólóra és nagyzenekarra írt darabját állította egymás mellé – és adja elő.
Antonín Dvořák a-moll hegedűversenyét 1879-ben vetette papírra, de csak négy évvel később volt az ősbemutatója. Igazi késő romantikus zene, Brahms nyomdokain és cseh elemekkel. Színes, hatásos, szép darab – de nem lehet azt mondani, hogy a legtöbbet játszott hegedűversenyek közé tartozna: igazából az utolsó harminc évben irányult nagyobb figyelem rá. Itt egy újabb gyönyörű előadást hallunk szólistától és zenekartól.
Alberto Ginastera hegedűversenyének felvétele viszont tényleg ritkaságszámba megy: ezt az 1963-ban komponált, az előzőhöz hasonlatosan három tételes és félórányi modern szellemű művet szinte alig hallani. Mondjuk ez nem is annyira csoda, mert szögletes, éles harmóniákkal teli, a hegedű javára erősen koncertáló versenymű – melyet éppen a ragyogó technikájú Hilary Hahn jellemez úgy, hogy „szinte eljátszhatatlan nehézségű”. Zenei anyagában sem hálás, a skála a horrorfilmekbe illőn borús hangulattól a zörejekig terjed.
Ezt a Hilary Hahn és partnerei előadásában szinte lélegzetelállítón bravúros kortárs felfedezést viszont egy másik közönségbarát hallgatnivaló fogja keretbe: Pablo de Sarasate Carmen-fantáziája egy igazi ráadásdarab tizenöt percben. A Bizet-opera legnépszerűbb jeleneteiből, a spanyol hegedűvirtuóz-zeneszerző által készített átirattal vissza is térünk a Dvořák hegedűverseny korába – hiszen ez a népszerű és hatásos kvázi verseny 1882-ben jlent meg. Hilary Hahn hegedülésével, a Frankfurti Rádió Zenekara kíséretével, és Andrés Orozco-Estrada leköszönő zeneigazgató vezényletével igazán kiváló interpretációt hallunk – mint ahogyan végig ezen a magas színvonalú lemezen.
Komlós József JR
