Fiatal kora ellenére máris B kategóriás magyar bajnok fogathajtó a felsőszentiváni Vörös Milán. A 21 éves fiatalember ménesgazda szakon tanul a Szegedi Tudományegyetemen, és mellette gyakran hetente hét napot edz a lovaival, hogy elérje az álmát: egyszer a világbajnokságra is eljusson. Milánnal a terveiről és a bajnoki címhez vezető útról beszélgettünk.
A fiataloknál a lovaglás igazi slágersportnak számít, de a fogathajtás már kevésbé populáris választás. Mi az oka, hogy mégis a bakra ült fel, nem pedig a nyeregbe?
Tulajdonképpen „belenőttem” a fogathajtásba. Édesapám 30 éve hajt, a véremben van a lovak iránti szeretet. Kiskoromban, ahogy mindenki, én is lóháton kezdtem. Nagyon sokat estem, és bár mindig visszaültem, mégis kudarcként maradt meg bennem ez az időszak. Azóta is tartok kicsit a lovaglástól, a fogathajtásban viszont megtaláltam magamat.
2018-ban csöppentem a versenyek világába, akkor még csak a bátyám mögött, segédhajtóként. 2021-ben kezdtem hajtóként versenyezni, rögtön az első megmérettetésemen, Szilvásváradon mind a három versenyszámot megnyertem.
Voltak meghatározó lovak az életében?
Rögtön három is: Villám, Lady és Vidám. Villám pónimmal kezdtem a lovazást, rajta tanultam meg lovagolni. Zorán bátyám nyomdokait követve Ladyt már én is hajtottam, az első komolyabb eredményeimet Vidámmal értem el. Egy éve pusztult el, nagy űrt hagyott maga után: hetekig az istálló közelébe sem tudtam menni…
Hogyan készülnek a versenyszezonra?
Három lovam van most, a képességeik szerint állítom össze a fogatot: a díjhajtást és az akadályhajtást Muskétással és Nádorral, a maratonhajtást Derrick és Nádor mögött hajtottam le a mélykúti döntőn. Télen is kimegyek a lovakhoz, de az igazán intenzív a felkészülési időszak. Tavasszal, szezon elejétől heti 3-4 alkalommal hajtok az edzőmmel, 2-3 napot pedig egyedül. Bátyám, Zorán is sokat segít nekem a felkészülésben.
Nem nehéz összeegyeztetni a sportkarriert az egyetemmel?
Egy biztos: a lovazás egy életforma, rengeteg időt igénybe vesz. Itt nincs sem hétvége, sem ünnepnap. Ám cserébe rengeteget lehet tanulni a lovaktól: igazán hálás, szeretetre méltó lények.
Szerencsés vagyok, mert már a gimnázium alatt is támogattak a tanáraim, az egyetemen pedig még szabadabb az élet, így egyelőre nem okoz nehézséget több fronton helytállni.
Vannak példaképei? Milyen célt tűzött ki maga elé?
Természetesen vannak, ráadásul magyarok; nem volt szükségem külföldiekre. Az egyik az edzőm, Kecskeméti László, aki háromszoros világbajnok. Gyermekkori példaképeim pedig a Lázár testvérek (Vilmos és Zoltán). Az a célom, hogy hozzájuk hasonlóan egyszer én is elindulhassak a világbajnokságon! Egy szép napon én is négyesfogat-hajtó szeretnék lenni! A feltételek adottak hozzá, már csak fel kell, hogy nőjek a feladathoz.
Pál Fanni
Forrás:Bacskiskun.hu