A romantikus francia mester: Hector Berlioz két fontos művét rögzítették az Erato/Warner új megjelenésére a John Nelson vezényelte Strasbourgi Filharmonikus Zenekar kíséretével – a Nyári éjszakák dalciklusban Michael Spyres énekével, a Harold Itáliában című szimfonikus versenyben pedig Timothy Ridout mélyhegedű szólójával.
Nyári éjszakák című dalciklusát Hector Berlioz 1838 és 1841 között komponálta Théophile Gautier hat versére – eredetileg énekhangra és zongorára. A népszerűvé váló és itt is meghallgatható: énekszólóra és nagyzenekarra átírt változattal pedig 1843 és 1856 között készült el.
A hat megejtően szép dalból valóban néhol szinte fülledt illatokkal árad a zsongó nyáréjszakák hangulata – és vele együtt a szerelemé: Berlioz örökbecsű dalsorozata esetében néhol egyenesen a szomorú emlékeké és a beteljesületlen szerelemé is. A második dal: „A rózsa lelke” például egyenesen a költő: Gautier halott szerelméről szól. Az ötödik: „A temetőben” című kísérteties dal pedig a sírokon fénylő holdat és a szellemvilágot idézi.
A romantikát uraló melankólia, a nosztalgia, a remény és a lemondás mind-mind jelen van e dalokban, csodálatos eszközökkel lefestve. Berlioz dalciklusa egyike a korszak remekműveinek, és viszonylag sok felvétel is készül belőle – ám de általában női szólistákkal. Férfi énekessel magam még nem is hallottam lemezen.
Michael Spyres férfiasan erőteljes tenorja, mely képes baritoni mélységekbe is lemerülni, különös hangsúlyt és más színezetet ad ezeknek a daloknak Az amerikai énekes lenyűgöző, meggyőző és magával ragadó a kiválóan játszó zenekar gyűrűjében. Ha ennyi lenne az egész lemez, már az önmagában eladná ezt a felvételt.
De az Erato/Warner újdonsága Berlioz: Harold Itáliában című szimfonikus versenyművével folytatódik. Érdekes, szokatlan darab ez, mely egyszerre hangköltemény, programzene, szimfónia és versenymű – mégpedig meglehetősen szokatlan hangszerre: mélyhegedűre.
Harold Itáliában: Szimfónia mélyhegedű szólóval – ez a Fantasztikus szimfónia folytatásaként 1834-ben írt darab eredeti francia címének fordítása, melyet Berlioz egyenesen Paganini kérésére komponált. Gyakorlatilag egy négytételes, grandiózus: majdnem háromnegyed órás brácsaverseny, hatalmas zenekari körítéssel, a romantika túláradó gesztusaival és színeivel.
Itt most az 1995-ös születésű, többszörösen díjnyertes brit Timothy Ridout érzékeny szólójával, és az előző felvételhez hasonlatosan a John Nelson vezényelte Strasbourgi Filharmonikus Zenekar nagyszerű előadásában hallgathatjuk meg. A francia zenekarokkal sokat dolgozó és a francia zenében járatos costa ricai – amerikai karmester nagyon szépen átfogja és értelmezi mind a Nyári éjszakák, mind pedig a Harold Itáliában teljességét. Az 1855-ben alapított nemzeti zenekar titulussal büszkélkedő Orchestre philharmonique de Strasbourg pedig kiemelkedő formát mutató 110 tagú nagyzenekarként egy emlékezetes felvételen teszi le ismét a névjegyét.
Komlós József JR
