A BMC Records új kiadványának hallgatói izgalmas kísérletnek lehetnek fültanúi. Az ikonikus jazz-zongorista: Aki Takase hangszeres sztártriója minden idők egyik legnépszerűbb operájának hősnőjét: Carment helyezi a modern jazz kulisszái közé.
Az összetéveszthetetlenül egyedi játékáról, illetve komplex és kiérlelt megközelítéséről híres Aki Takase már két nemzetközi sikerű lemezt is kiadott a BMC Recordsnál: 2019-ben jelent meg Japanic együttesének Thema Prima című albuma, amely sorra zsebelte be a jazzvilág legrangosabb elismeréseit, 2021-ben pedig a Japanic egyik tagjával, Daniel Erdmannal készített szintén díjnyertes duólemezt. A régi szaxofonos bajtárs mellett Takase a BMC Records-nál szintén egyre többet szereplő francia csellistát, Vincent Courtois-t szemelte ki a Carmen-projekt hangokba öntésére. A hangszeres sztártrióhoz Takase honfitársa, Mayumi Nakamura operaénekes csatlakozik a lemezen.
A Carmen Rhapsody tovalebbenő, táncos zenei gondolatai látszólag lazán összekötött füzérbe rendeződnek, amely a Bizet-opera témáin alapul, ám formája már-már anarchikus módon kötetlen. Egy erős, büszke és öntörvényű nő áll minden idők egyik legnépszerűbb operája, a Carmen középpontjában. Az ikonikus jazz-zongorista, Aki Takase ezt a minden érvényes konvencióval szembehelyezkedő hősnőt ragadta meg legújabb lemezén, amelyet rapszódiaként definiált.
A tovalebbenő, táncos zenei gondolatok látszólag lazán összekötött füzérbe rendeződnek, amely a Bizet-opera témáin alapul, ám formája már-már anarchikus módon kötetlen. A kortárs jazz legjelentősebb formálói között számon tartott Aki Takase gyakran vesz górcső alá egy-egy szerzőt vagy művet, hogy aztán azok tanulmányozásából induljon ki saját anyagainak megalkotásához.
Rapszodikus köntösbe öltöztetett Carmen-figuráját a szenvedély és a kísérletező szellem elegyeként írja le. A szerzeményeket és hangszereléseket a jazz, a kortárs zene és a kollektív szabad improvizáció vonásai határozzák meg, Bizet dallamai pedig töredékesen ágyazódnak a zenei szövetbe.
Az opera és a belőle készült szvit mellett azonban Takase az amerikai-mexikói zeneszerző, Conlon Nancarrow életművéből is merített, aki mechanikus zongorára írt lyukkártya kompozíciók segítségével győzte le a manuális játék fizikai korlátait. A zongorista és két hangszeres partnere – Vincent Courtois és Daniel Erdmann – káprázatos tempóban és precizitással mutatja meg lehengerlő tudását és improvizációs készségét, miközben egymásnak felelgetnek Mayumi Nakamura hajlékony, egyszerre magával ragadó és gúnyos mezzoszopránjával. A közös improvizáció öröme szinte tapinthatóvá válik, a hangismétlések és variációk lélegzetelállító sebességében pedig Nancarrow szelleme nyilatkozik meg.
