Hölvényi György, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) egyik alapítója, európai parlamenti képviselő, a Fejlesztési Bizottság néppárti szóvivője, a vallások közötti párbeszéddel foglalkozó munkacsoport társelnöke, a Hungary Helps jószolgálati nagykövete számolt be lapunknak aktuális tényfeltáró misszióiról, személyes motivációjáról, továbbá a vallásszabadság ügyében folytatott munkásságáról.
Mivel foglalkozik jelenleg az Európai Parlamentben?
A KDNP európai parlamenti képviselőjeként feladatom az, hogy Magyarország és a magyar emberek érdekeit képviseljem és védjem Brüsszelben és szerte a világban. Az Európai Parlament Fejlesztési Bizottságának néppárti szóvivőjeként fejlesztéspolitikai ügyekkel foglalkozom. Emellett jószolgálati nagykövetként segíthetem a a Hungary Helps Program sikerét is. Éppen ezért számos tényfeltáró látogatáson, jószolgálati misszión vehetek részt. Az elmúlt hónapokban Szíriában, Ruandában, Mozambikban és Irakban is járthattam. Libanonban pedig én vezetemm a választásokat megfigyelő uniós missziót. Emellett fontos küldetésemnek tartom a felekezetek közötti párbeszéd megerősítését, valamint a vallásszabadság kérdését az EU-n belül és azon kívül is. A vallásközi párbeszédért felelős munkacsoport társelnökeként ennek érdekében igyekszek tenni. Fontos, hogy az európai politikusok hallják az egyházak hangját – akik Afrikában és a Közel-Keleten kiemelkedő társadalmi szerepet töltenek be –, mint ahogy az is szükségszerű, hogy a különböző felekezetek képviselői egymással is érdemi párbeszédet folytassanak. Természetesen ha vallásszabadságról van szó, akkor beszélnünk kell az üldözött keresztények helyzetéről is. Hangot kell adnunk azoknak a közel-keleti vagy afrikai keresztényeknek, akik pusztán azért, mert kereszténynek vallják magukat, üldöztetéssel néznek szembe. Feladatomnak tekintem, hogy ezeket az ügyeket az európai nyilvánosság elé tárjam, még ha jelenleg úgy is tűnik, hogy a brüsszeli bürokrácia a szélsőséges pártatlanság jegyében közömbös is marad. Itt apró lépésekkel lehet haladni. Tűrni kell a monotonitást.
A közelmúltban is járt a polgárháború, majd földrengés sújtotta Szíriában. Mik a legfrissebb hírek az ottani helyzetről?
A tavaszi utam célja az volt, hogy saját magam láthassam, a februári földrengés után melyek az ország északkeleti régióját érintő legnagyobb kihívások. A katasztrófa szíriai hatásairól nem hallunk olyan sokat, mint a törökországiról, pedig a pusztítás hatalmas. A földrengés így vagy úgy, de 4,5 millió embert érintett az országban. A becslések szerint csaknem tízezren meghaltak, 50-60 ezren megsebesültek és 200 ezren maradtak fedél nélkül, eközben Latakiában például a csatornahálózat megrongálódása, a szennyvíz ivóvízzel való keveredése miatt terjed a kolera is! A nemzetközi erőfeszítések ellenére a segélyszállítmányok pedig csak nehezen jutnak el a rászorulókhoz. Mindez abban az országban, melyet az épphogy csak lecsendesedett, de még mindig lezáratlan polgárháborús helyzet már eleve mély válságba taszított. Az ott élők számára hiányzik egy jövőkép. A kilátástalanság pedig az elvándorlás fokozódásához vezet. Helyi humanitárius szervezetek képviselőinek elmondása szerint a nyugati világ szankciói egyszerűen nem érnek célt. Éppen ezért az Aszad-rezsimet célzó szankciók politikai céljait szem előtt tartva, fontos lenne újragondolni, miként találhatunk kiutat a mostani zsákutcából. Ebben az Európai Uniónak is felelőssége és feladata van, hiszen ez a válság már több mint egy évtizede jóformán a küszöbünkön zajlik. Megoldás megtalálásában elengedhetetlen a helyi, nem kormányzati humanitárius szervezetekkel és az egyházakkal való szoros partnerség.
Önt személyesen mi motiválja arra, hogy ezt a megterhelő munkát végezze?
Az emberi történetek és vonatkozások motiválnak. A személyes történeteken keresztül megtapasztalt kihívásokra adható hosszú távú válaszokat keresem. A missziós utakon való részvétel jóval túlmutat a politikán. Itt emberi sorsokról, emberségről van szó. A fejlesztéspolitika kérdései lefordíthatóak olyan hétköznapi kérdésekre, mint például hogy az afrikai gyermekek el tudnak-e jutni az iskolába. Ugyanakkor meg kell találni az egészségesen tartható távolságot a helyzetektől – lelki értelemben – különben túlságosan megterhelővé válna a feladat bárki számára.
Az afrikaiak oktatása, szakképzése kiemelkedően fontos cél az Ön számára, mivel ez a migráció megfékezésének egyik kulcsa, amely hosszú távú megoldást jelenthet számos problémára a kontinensen. Az ennek érdekében végzett munka hogy néz ki a gyakorlatban?
Az EU világviszonylatban is Afrika legnagyobb támogatója. Afrika és Európa jövője nem választható szét. A két kontinensnek kölcsönösen szüksége van egymásra. A kölcsönös biztonság kérdése, a nyersanyag szükségletek, a technológiai kihívások és a klímaváltozás jelentette fenyegetés összeköt minket. Ám jelenleg a háborús helyzetből és a COVID utáni gazdasági visszaesésből adódóan kevesebb forrás áll rendelkezésre, így ezek felhasználásának hatékonyságát növelni kell. A régi elképzelés, hogy a mindent jobban tudó európai országok segélyeket adnak a szegény afrikaiaknak, mára egyszerűen idejét múlttá vált. Ehelyett közösen meghatározott, valós, helyi igényekre összpontosító fejlesztéseket kell, együttes erővel megvalósítanunk. Az oktatás az egyik, ha nem a legfontosabb terület, ahol szükség van egy az eddigieknél sokkal szorosabb és hatékonyabb együttműködésre. Afrika legnagyobb erőforrása a fiatalsága. A kontinens lakosságának negyven százaléka 14 év alatti. Az ő oktatásukkal, szakképzésükkel és az erre épülő helyi munkahelyteremtő beruházásokkal tudunk tenni azért, hogy Afrika ezzel az erőforrással élni is tudjon. Évente 10 millió fiatal lép be a munkaerőpiacra. A kérdés tehát az, hogy ők megfelelő képzettség birtokában képesek lesznek-e saját országaik fejlődéséhez hozzájárulni, vagy inkább az elvándorlást, a migrációt kénytelenek választani. Az oktatás persze hosszútávú befektetés. 15-20 éves időtávlatban kell gondolkodnunk, de a befektetett források hatványozottan térülnek meg. A minőségi oktatás az eszköz, amivel a nyomor újratermelődését meg lehet állítani. Ezt a gondolkodásmódot nehéz például az ötéves ciklusokban gondolkodó Európai Parlamentben általánosítani. Ugyanakkor vannak kézzel fogható sikerek. Elértük, hogy az uniós fejlesztési források legalább tíz százalékát az oktatás támogatására fordítsák.
Szíriai útja előtt Libanonban járt a választásokat megfigyelő uniós misszió vezetőjeként. Onnan milyen tapasztalatokkal tért haza?
Libanonban az elmúlt években többször is jártam. Talán elmondhatom, a látogatásaim során sikerült személyes kapcsolatot kialakítanom az ország egyházi vezetőivel és politikusaival is. Ennek köszönhetően neveztek ki a 2022-es libanoni választásokat megfigyelő uniós misszió élére. Ez a poszt 3 évre szól, már az utánkövetéssel foglalkozom. Szerintem Libanon Közel-Kelet és a világ egyik legszebb országa. Turisztikai és geopolitikai szempontból kiemelkedő adottságokkal rendelkezik, ám a politikai széttagoltság következtében mára a világ egyik legsúlyosabb válsága sújtja az országot. Évek óta küzd a felszín alatt lappangó, megoldatlan és feldolgozatlan konfliktusok halmazával. Ennek tünetei a bankrendszer tönkremenetele, a hatalmas infláció, a bejrúti kikötőben történt, máig tisztázatlan robbanás és végső soron a hónapokon át húzódó elnökválasztás sikertelensége. Tavaly október óta a politika pártok képtelenek megállapodni az ország elnökének személyében, így lényegében irányítás nélkül maradt az ország egy humanitárius és gazdasági válság kellős közepén. Ezeknek nagyon súlyos következményei vannak az ország lakosságára nézve. A választásokat 2021 májusában a változás reményében nagy igyekezettel tartották meg. A megfigyelőink munkája által pedig a helyi politikusok láthatták, hogy mást is érdekel az ő ügyük és hajlandóak is cselekedni az ország stabilizálásáért. Igaz, némely politikai találkozómon nehezen tudtam eldönteni, hogy az adott személyek a konfliktus okai vagy a megoldás letéteményesei. Valószínűleg egyszerre mind a kettő. Az egész régióban feszültséggel teli a légkör, és bár nem látom veszélyét egy újabb polgárháború kitörésének, fontos hosszú távú megoldásokat találni, mielőtt tovább súlyosbodik a helyzet. Ez közös érdekünk.
