A SzomatoDráma gyógyító játékok révén
azonnal megkaphatjuk a választ
A SzomatoDráma egyéni vagy csoportos gyógyító játék, akár már egy-két alkalom után is segíthet a gyermekeknek, a fiataloknak abban, hogy megkönnyebbüljenek, jobban érezzék magukat, elinduljanak a gyógyulás, a jóllét felé. PATAKI BEÁTÁVAL, a gyermek-SzomatoDráma megalkotójávalbeszélgettünk, aki az elmúlt években kicsik és nagyok sokaságának segített már különböző túllépni, testi tünetekből felépülni és lelkiekben megerősödve folytatni az életét.
– Az iskolai vagy a szülői nyomás sok gyermeknek okoz napi szinten lelki problémát. Mit gondol erről?
– Azok az elvárások, körülmények, tudat- és létállapotok, amelyek hétköznapinak, átlagosnak tűnnek a felnőttek számára, a szülők, pedagógusok szemszögéből, a gyermekeknek, a fiataloknak hatalmas tehertétel lehet. Az a tapasztalatom, hogy a gyermekeket körülvevő felnőttek feldolgozatlan traumái, a csekélyebb önismeretük, az önreflexiójuk hiánya, a megkérdőjelezhetetlenségük, vagy akár a túlzott bizonytalanságuk, az életvitelszerű megoldatlan problémáik legtöbbször a gyermekek megbetegedéseiben, viselkedési problémáikban, szorongásában tükröződnek vissza. Most éppen a nyári vakáció idején beszélgetünk, ez a gyermekeknek, fiataloknak a nehézségek között is többnyire vidámabb időszak.
– A gyerekek nyáron sokkal felszabadultabbak. Ön szerint ez csak annak köszönhető, hogy nem kell iskolába járniuk?
– Ez ettől azért sokkal összetettebb, minthogy iskolába kell-e járni vagy nem. Sajnos napjainkban rengeteg gyerek stresszel az iskolai nyomás miatt, a tanulmányi követelmények, a versenyszellem, a rengeteg információ hatására. A fokozott elvárások, a
verseny-istálló szellemiség nem mindenkire hat egyformán. Részben a gyermek képességei, személyisége miatt, másrészt az intézményeknek is más-más a követelményrendszere, mint ahogy más más a pedagógusok személyisége, pszichikai állapota is.
Gondoljunk csak bele! Ma egy gyermek – már egészen kisiskolás kortól – egy ugyanolyan „műszakot”, napi rutint kell, hogy teljesítsen, mint egy felnőtt. Egy átlag iskolás gyermek élete nem sokban különbözik egy multicégnél dolgozó alkalmazottétól, csak más a
„díszlet”. Azonban a hangulat ugyanaz. Korán kelés, utazás, iskola, órák, feladatok, különórák, hányast kaptam, jó vagyok-e, kicsúfoltak stb.
– Mi történik a fiatalokkal e nyomás hatására?
– Elvesztik önmagukat a teljesítménykényszerben, őrlődnek, kínlódnak. Ez megmutatkozhat szorongásban, negatív viselkedési formában vagy testi tünetekben. Ehhez hozzájött néhány éve a covid, a bezártság, a félelem, mely tovább fokozta, hatványozta az addigi problémákat. Szembetűnően megnőtt a kényszercselekvők száma, az önsértő magatartás, mint a vagdosás, hajtépés, bőrszaggatás. Egyre egyre alacsonyabb életkortól küzdenek függőséggel a gyerekek, mint régebben.
– Ön szerint: elkerülhető lenne ez az iskolai nyomás?
– Nemcsak a mai iskolai rendszer hozadéka ez. Annyira sok információt, tudást kell elsajátítaniuk, befogadniuk, ami a lehetetlennel határos. Több órát, akár napi 10-12 órát is az intézményben kell tölteniük. Közben ugyan vannak ötperces szünetek, de az semmire
sem elég. Ráadásul az alsó tagozatosok még szeretnének többet játszani, de a rendszer ez sem teszi igazán lehetővé. Járt nálam olyan gyermek például, aki krónikus székrekedéssel küzdött, mert évek távlatában nem volt lehetősége iskolaidőben annyi időt tölteni
a mellékhelyiségben, amennyire neki szüksége lett volna. Csak otthon tudott wc-re menni nyugodtan, de addigra már mindegy volt.
Ez csak a jéghegy csúcsa, egy teljesen átlagos példa.
– Honnan tudhatja egy szülő, ha gyermeke iskolai nyomásban szenved?
– A nyár jó alkalom arra, hogy felismerjék a tüneteket. Ha a gyermek iskolai időszakban szorong, most pedig nyáron felszabadultabb, akkor gyanakodhatunk rá. Minden szülőt arra ösztönzök, a család töltsön a szünidő idején minél több időt együtt, legyenek lazább programjaik, amikor szembetűnhet a különbség. Sokat beszélgethetnek, élvezhetik az életet.
– A nyomás csak az iskola miatt lehet?
– Nem, a legtöbb tünet, probléma az eddig említett okok mellet a szülői elvárások miatt is lehetnek. Létfontosságú az az érzelmi és mentális erőtér, amit a szülők, a család képez a gyermek körül. S persze a közösségi médiából zúduló információ- és ingertömeg is
okozhat tüneteket.
– Kifejtené a szülői oldalt?
– Sajnos a legtöbb esetben a szülők észrevétlenül, nem szándékosan, akár a legjobb akarattal okozhatnak, árthatnak a gyermeküknek. Van, hogy a szülők a saját meg nem valósult céljaikat, álmaikat szeretnék gyermekük által megvalósulni látni. Nem
csak arra gondolok, hogy mondjuk egy apuka futóbajnok akart lenni, és ha tetszik, ha nem a gyereknek atletizálni kell járni. Persze ilyen is van. Hanem például sok szülő gyermekkorban ilyen-olyan traumát, veszteséget, hiányt élt át, és megfogadta, hogy „Na én nem akarom ugyanezt adni a gyermekemnek! Sőt!”, azonban a gyereken akarja kompenzálni a saját gyermekkorát. Félreértés ne essék.
Nagyon jó, ha egy szülő más és jobb mintát szeretne adni a gyermekének, mint amit ő kapott. De ha a szülő nem dolgozza föl a saját hiányait, traumáit, veszteségeit, hanem azokat szőnyeg alá söpörve, kikerülve, hátrahagyva, intellektualizálva, „hol van az már” csak ellensúlyozni, ellentételezni próbálja a saját szülőségében, akkor azzal óriási terheket rakhat a gyermekére. Másrészt a gyermek az otthoni családi érzelmi-klíma hatására is szenvedhet, az esetleges állandó megoldatlan és ismétlődő konfliktusok, veszekedések,
egyet nem értés, rossz hangulat, függőségek stb. miatt. Sajnos többször érkeznek olyan mentalitással hozzám szülők, családok, hogy csináljak valamit, elromlott a gyerek, javítsuk meg. Már az elején rámutatok számukra, hogy minden esetben a gyerek az ékkő, a
család a foglalat. A szülő a kertész, a gyermek a rózsa. Vajon a rózsának vagy a kertésznek van-e inkább teendője, ha a virág kókadozik, hervad? Nem lehet a gyermek problémájára, tüneteire a környezettel való összehúrozottságától függetlenül tekinteni.
– A gyerek átveheti a szülő lelki problémáját?
– Igen valahogy úgy. A gyermeken visszatükröződhetnek a szülők, de a korábbi leszármazottak elfojtott, megoldatlan érzelmi problémái. Tehát amit a szülő nem tud, nem akar megoldani, tudattalanul munkál benne, nem ismeri fel, vagy figyelmen kívül hagy, az
„szembe jön” és a gyerek tüneteiben, viselkedésében köszön vissza. A gyermekek, mint egy rádióvevő, tudattalanul ráhangolódnak a szülő által sugárzott adásra. Mi másra? Ennek a kicsit dogmatikus vallási megközelítését az apáról-fiúra hetedíziglen öröklődő „bűnök”
metaforájaként ismerhetjük. Vagy a mai modern pszichológiában a traumák transzgenerációs átörökítéseként. Ezt mára már számtalan kutatással és állatkísérletekkel bizonyították. A feldolgozatlan traumákat, szenvedéseket a gyermekek tudattalanul átveszik, és testi, életvezetési tünetek képében jelennek meg. Az öröklött traumák esetében ha a szülő feldolgozza a saját traumáját, „magánál tartja” annak érzelmi terheit, akkor azok már nem vetülnek rá öntudatlanul a gyermekre, s amint a szülő elkezd terápiába, önismeretbe járni, a gyermek szinte azonnal jobban lesz.
– Harmadik okként említette problémaként a virtuális tér hatását. Konkrétan, mire gondol?
– A gyerekeket ma annyi információ, impulzus, éri el az interneten, a közösségi média által, hogy az már szinte feldolgozhatatlan.
Nincs morális, etikai mércéjük, iránytűjük a bődületes mennyiségű és minőségű virtuális tartalom-áradatban. Szinte képtelenség lépést tartani azzal, hogy mindig legyen valaki, aki eligazítsa őket ebben az információs útvesztőben. Percenként ingerek sokasága éri őket,
melyektől túlterheltekké válnak. Sajnos ma már akár a kisdedek, vagy a 4-5 éves gyerekek kezében is teljesen megszokott a telefon, a tablet. Holott szerintem 10 év alatt nem is szabadna egyáltalán engedni számukra, hogy életvitelszerűen használják. Tehát nem azzal
van a gond, ha 1-2 mesét megnéz rajta a gyermek, úgy, mint pl. a televízión. Hanem azzal, hogy azzal kel, azzal fekszik. Órákat, akár 2-3-4-6-8 órát tölt a kezében a telefonnal naponta. Ez negatív hatással van az idegrendszeri fejlődésükre, beláthatatlan
következményekkel jár. Ezt azért is írom, mert a mostani az első, második generáció, akik már „telefonnal a kezükben születettek”, és még nem tudjuk pontosan ennek a jelenségnek a hosszú távú hatásait.
– Milyen megoldást ajánl szakemberként?
– Évek óta alkalmazom a SzomatoDráma önismereti játékos terápiát a gyerekekkel egyéniben és csoportban egyaránt, nagyon pozitív visszajelzésekkel. A gyógyulás gyakran már 1-2 alkalom után megmutatkozik.
– Hogyan lehet elképzelni ezt a módszert?
– SzomatoDráma egy játékos, kreatív, egyszerű és mély önismereti és terápiás módszer. A Gyógyító Játék előnyös „mellékhatása”, hogy segíthet egyes gyermekbetegségek, viselkedészavarok, szorongások, krónikussá vált tünetek enyhítésében, mindenekelőtt
azáltal, hogy a tünetek sajátos nyelvét megértve azonnal megtalálhatjuk az összefüggést a gyermek testében, viselkedésében és a lelkében zajló folyamatok között. Továbbá a Gyógyító játékok azonnali lehetőséget kínálnak a cselekvésre, a megoldásra. A gyermek
így bátorítást kap intuíciója használatára, a saját lelki erejére való támaszkodásra, erősítve ezzel az egészséges önbecsülést és az életrevaló, derűs énképviseletet.
– A gyerekek szeretik?
– Igen. Nagyon. A játékos szituációk során szinte azonnal megnyílnak, árad belőlük a szó. Elmondják, megosztják, megfogalmazzák, hogy mi bántja őket. Ez egy teljesen más beszélgetés, mint ahogy egy átlagos napon beszélgetnénk szülőként,
tanárként egy gyerekkel. A SzomatoDráma technikája, eszközei játékosan és észrevétlenül vezeti őket, segít feltárni, sokszor még maguk előtt is kimondatlan érzéseket. A kezelések alatt értő fülre, együtt-érző szívre találnak, a beszélgetés során nem csak
kimondják, hanem szó szerint kijátsszák magukból a stresszt (vö. acting out), és sokszor már ez elegendő ahhoz, hogy elinduljanak a gyógyulás útján. Néha elég néhány perc bizonyos felismerésekhez, és máris a gyógyulás útjára léphetünk, de van, hogy valami hosszabb folyamatot igényel. Ám mindenképp jó ötlet belevágni ebbe az önismeret-önelfogadás-önszeretet-gyógyulás „kalandtúrába”
bármely élethelyzetben, életkorban.
Érdemes felkeresni a honlapom, a www.gyogyitopillanatok.hu és a Facebookon,
YouTube-on a Gyógyító Pillanatok oldalt. A mottóm: A tudatosság felszabadít!
